God Of War

Nem tudom most megítélni.... Amit már most tudok, hogy kár volt ezekkel kezdenem, mert innentől tuti lejtmenet.

Teljesen más nekem ez a két játék. A GoW-ban a sztori tetszett, az akciózás is adta, meg össze volt rakva egy kemény csomagba kegyetlenül, zsugorfóliázva. Minden a helyén volt, semmi felesleg, semmi kilógó darab. Az előzményekből igyekeztem kiképezni magam, a harcrendszer borzasztóan jó volt, a fightok adták, a karakterek is szuperek voltak.

A RDR2 nekem egy óriási, valszeg sosem elfelejetett élmény, olyasmi, mint a Witcher 3, az Arkham Asylum vagy a Mafia volt. Ezt egy hétig toltam, a RDR2-t két hónapig. Az ember ott elkószál, vadászik, gyűjtöget, dominózik, mellékquesteket tol, stb. De nekem a a sztori az betonkemény volt, egy pillanatát nem untam. Dutch van der Linde olyan mellékszereplő, amilyen a komplett videojáték történelemben 5 ha van. Nem tudod kivonni magad a hatása alól. Az egész sztori, ahogy össze van rakva, a mechanikák, a lélegző, élő környezet nekem tényleg semmihez sem fogható élményt adott.

Szóval... Nehéz nagyon. Ami biztos, hogy az északi mitológiai vonal, a játék végi mindfuck az hivatkozási alap lesz nálam. Kábé Vader: Én vagyok az apád szintű élmény volt ez nekem, a legkomolyabban mondom. Hogy végig, de végig ott van az orrod előtt, ismered a történetet, ismered a mitológiai alakokat, és - vagy ez engem minősít - nem tudod összerakni a képet. És a végén, mikor megsérül Baldur és összeraktam a nyilakat, meg Freyát... És hagyján, de tényleg hagyján a legvégéhez képest. Amikor a semmiből, de a semmiből összeállt egy akkora reveal, hogy el sem tudom mondani...

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Csupán, hogy elkezdjek egy flémvórt ( ), ezért tartom személy szerint "az év játékának", egyértelműen megelőzve az RDR-t. Az utóbbi egy végtelenül profi, elképesztő figyelemmel csiszolt, grandiózus, de "művészi" értelemben nem különösebben izgalmas, itt-ott klisés frissítése a zsánernek.
A GoW egy k*rva bátor, katartikus újraértelmezés.

Ksözönöm mindkettőtöknek! Nagyjából összekraktam.

Más: Tegnap végeztem... Nem tudok mit mondani, elképesztő. A vége meg... Nem tudom, aki átélte, annak úgyse kell mondani semmit. Talán legepicebb final reveal ever. MInden összeállt a végére.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Iszonyat röviden:
Kratos az ókori Spárta legifjabb, legvakmerőbb kapitánya volt. Egyszer, amikor veszni látszott a csata, Árészhoz, a háború olümposzi istenéhez fohászkodott segítségért, akinek a győzelemért cserébe felajánlotta örök szolgálatát. Győztek, de az istenek be is hajtották rajta az adósságát, így ő lett azoknak csuklóján béklyóként a Káosz Pengéit odaláncolva viselő végrehajtója, "balkeze". Bő tíz év után megelégelte a viszonzást, és ki akart szállni, de akkor Árész elvakította, és Kratos saját szülőföldjét, hazáját, barátait és családját (feleségét és kislányát) gyilkolta meg, mert ellenségnek vélte őket. Az istenek szerettei hamvaival borították büntetésből a bőrét, és mindenki csak úgy hívta őt: Spárta Szelleme. Később ráébred (némi segítséggel), mi is történt valójában, és irgalmatlan, fékezhetetlen haragra gerjedve bosszút áll Árészon, akinek átveszi a helyét az Olümposzon. Aztán persze tovább bonyolódnak a dolgok, plusz előzmény részeket is beiktatnak a sorozatba szumma hatra növelve az alap széria epizódjainak számát. Közben Kratos gyakorlatilag a komplett fő és alsóbbrendű, illetve félisten gárdát kinyírja, plusz néhány titánt és mitológiai alakot, míg ráébred, hogy a düh és a bosszú nem old meg semmit. Kis híján ő is meghal, de végül valahogy tovább áll Hellászból, és mi nem tudni, mennyi idő múlva látjuk újra a most egy esztendős reboot/folytatás elején, amikor jócskán megöregedett, odébb is tolta északra a talicskát, a csuklóján rongyok takarják az egykori pengék láncainak helyét, van egy fia, és éppen a(z új, akkor elhunyt) feleségét temetik. Ebben a korban a Földön még az istenek az emberek között jártak, és minden tele volt misztikus és mitikus lényekkel. A többit a játékból megtudod. Remélem, kicsit sikerült felhomályosítanom, és a helyére került néhány dolog.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Sziasztok.

Nem tudom, hogy értelmes-e a kérdés... Szóval az van, hogy haladok a játékkal, érezhetően a vége felé haladok, és van valami, amit nem értek.

Gyerekkori hobbiból kifolyólag az északi és a görög mitológiában is bátran mondhatom, hogy otthon vagyok. Nagyon tetszik, hogy - kompromisszumokkal persze - de mennyire élővé teszi a game ezeket az alakokat.

Viszont nem játszottam a korábbi GoW-okkal és van valami, amit egyszerűen nem értek...
Nem akarom annyira wikizni, mert félek a spoilerektől, de így nem értem.

Tehát az van, hogy Kratos és Artheus is istenek. De most ez hogyan van? Ebben a világban az istenek az egy faj? Igazából nem értem, hogy Kratos nem valami spártai katona volt alapból? Akkor hogy lett isten? Vagy eleve az volt? És ha az volt, akkor hogy tudták bucira verni meg rabságba ejteni? Most ha isten valaki, az miben nyilvánul meg? Már úgy értem, ha ennyire leverhető. A gyerek meg... Szóval akkor isten. De milyen isten? Meg ez megint miben nyilvánul meg? Halhatatlan? Vagy hogy van ez? Azon kívül, hogy egy kis köcsög lett #whatever(szerencsére már abbahagyta), nem nagyon változott semmi.

Nem tudom ezt hova tenni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.