Assassin's Creed Odyssey

Úgy vélem, hogy a profilképem pont illik ide.

Annyit kellett várni erre a folytatásra, hogy inkább belefeledkeztem másba (pl. Unity újra megy, magamat sem értem, de most kifejezetten szeretem), el is szoktam már megint az Odyssey-től, de majd valamikor belekezdek. A leírás alapján az tetszik, hogy itt is módosítgatnak a játékmechanikán, az előző felvonás egyik kellemes számomra pontja az volt, hogy életben kellett tartani a legyőzött őröket (istenem, mennyit rúgtam le véletlenül a mélybe...), illetve okosan kellett takarítani, mert az életre kelt szobrok erős ellenfelek voltak.

Az Elysium valóban végtelenül hosszúra nyúlt, pont meg lehetett unni azt az egyébként nagyon szép tájat, örülök, ha Mordor nem lesz annyira időrabló.

Ja, kösz amúgy az előző figyelmeztetést, egy hétvégén át farmoltam, hogy meglegyen Pegazus, és élveztem, hogy hét hónap után végre nem döglött ki alólam folyton a ló a hegyes tájakon.

Kedden megérkezett a Fate of atlantis ep2. Érzésre rövidebbnek tűnt az elsőnél, bár a mentések időpontja alapján ez is olyan 7-8 órára jött ki.

Az előző rész végén teaselt, mitológiai Csibész bossharcával kezdünk. Az alapjáték meselényeihez képest egész könnyű volt. Utána egyből belefutunk a góréba, de sajnos ez a Hádész egy világító edgelord, akinek két mondat után legszívesebben beverném az arcát (lásd a Disney változat). Nem értem, hogy Perszephonénak mi baja van vele. Ő picsa volt, ez egy pöcs, illenek egymáshoz... A Révészt viszont bírtam.

Waifuville után most a festői Mordorban kalandozunk. Kihalt táj, láva, füst, csontok, minden tételt felsorakoztattak az alvilági Ikea őszi katalógusából. A játékidő kedvez ennek a helyszínnek, hangulatos, de még pont az epizód végére lehet érni mielőtt unalmassá válna. Elysium nálam hamarabb elvesztette a varázsát.

Játékmenetileg két ~újdonság van. Táborokat/szobrokat riftek váltják. Itt az a trükk, hogy sebezhetetlen ellenségek mászkálnak, ha a riftet aktiváljuk, akkor már lehet ütni őket, viszont a hpnk a felére csökken. Nyílt harcban meg lehet szívni (ezek is lemerítik az adrenalint), szóval rift fel, utána egyenként becserkészni őket vagy a már az első részben is népszerűvé vált késdobálós-teleportálgatós skillel érdemes gyorsan kipucolni ezeket a helyeket.

A másik egy leplezett időhúzó feature. Vannak szellemkapuk a térképen, amiken csak az új páncél szett birtokában lehet átlépni. Sztori szintjén meg van magyarázva, hogy miért kell (mégis csak a holtak birodalmában parádézunk aktív pulzussal) és az összeszedésük sem vészes, de mivel több ponton is vannak ilyen kapuk ezért érdemes minél előbb letudni ezt a küldit. Az alapjáték zsoldos rendszere lett átemelve, pár régi ellenséget kell újból megölni a páncél megszerzéséhez.

Régi ismerősök is felbukkannak és igazából őmiattuk éri meg ezzel a dlcvel foglalkozni. A főszál harmatgyenge, nem halad sehová, szó szerint csak egy lista, "nesze, lesszíves megcsinálni". A jelen ugyanígy egy helyben toporog, ráadásul olyan összecsapott, bénaszar, kötelező szünet, hogy akár egy "lejárt a próbaverzió" feliratot is odabaszarinthattak volna a képernyőre. Na de vissza a mellékküldire, ezek mentik meg ezt az epizódot. Az a bizonyos quest többet ért, mint a Legacy dlc együttvéve.

tldr, ha valaki goldott vett az kedve-ideje alapján leülhet elé. Külön megvenni nem érdemes, arra elég egy végigjátszás videó is.