The Witcher 3: Wild Hunt

Karácsonyra akkora Witcher túltolás ígérkezik, hogy a fal adja a másikat. Jön a sorozat, ami vagy bejön, vagy nem, de bőven beszédtéma lesz, az ünnepekkor lesz időm folytatni a játékot, és a nyolcadik kötetet még nem is olvastam, azt sem ártana elővenni.
Plusz a hetekben érkezett két új figura (sima és Pop Funkós Geralt), amiket kitehettem a polcra.

Hétfőn én is újra a kezembe kaptam a 3. könyvet és folytattam a sorozatot. És ha még a Szukits-tól is befut végre a Vaják világa november végén, akkor jó eséllyel én is nekiugrok egy újrajátszásnak, pedig az nagyon nem az én műfajom. Természetesen ezúttal PS-en!

Már megint ugyanitt kötöttem ki... Dammit.

Most, hogy a helyszíneket és a sztorit már szinte betéve tudom, kivételesen megpróbálkozok egy NG plusszal maxra húzott nehézségi szinttel. Ha nem térek vissza e hirtelen támadt vakmerő tettem után, akkor a játék úgy elporolta a valagam, hogy könnyes szemekkel visszatértem inkább a tablethez Blossom Blast Sagát tolni, az az én színvonalam jeligére (ez az igazi addikció, 1280. szint és 3,5 év, a Candy Crush elbújhat mellette).