A The Last of Us ereje pedig pont a végében rejlik szerintem. Az előbb könyvben, majd a megfilmesített The Girl with All the Gifts szerintem a végét tekintve sokat merítet ebből. Noha a történetben is vannak zombis-klisék felhasználva (szerintem okosan), a karakterdráma és a karaktervezetés egyik csúcsa volt a játék, és bátor volt a készítőktől a befejezés.
A második részről, és most a flamewartól függetlenül, kiderül majd, megérte-e folytatni.
Az első rész végről írok, de mivel pl. McCl@ne még pótolja, így megy spoiler tagbe, lentebb is így jártam el.
SPOILER
Mindez azonban nem teszi semmissé azt a pillanatot, hogy Joel a húsz évnyi gyászát még mindig fel nem dolgozva, egy másik emberhez ismét képessé vált a kötődésre és az emberiség illékony megmentése helyett nem hagyja, hogy megöljék Elliet. Igen, gyilkosság, mert lánynak nem adtak választási lehetőséget. Ha tudott volna arról, hogy soha nem kel fel a műtőasztalról, már a kocsiban az altatásból ébredve tisztában lett volna Joel tettével.
Soha, semmi garancia nem volt, hogy ez a műtéti kísérlet sikerrel jár és meglesz az ellenszer. Szerintem egy ilyen helyzetben pontosan úgy döntöttem volna, ahogy Joel.
A vége ezért egy érzelmi csúcs. Ellie sejti mit tett Joel, és megkéri lényegében (nem így hangzott el, de ez rejlik mögötte):
– Esküdj meg, hogy nem hazudtál!
– Esküszöm, de tudod, hogy hazudok valójában.
– Tudom, de elfogadom.
És akkor függöny, vége, stáblista. Ez annyira rohadtul emberi, számomra, szerintem, hogy az egyik legtökéletesebb történet befejezés, amit valaha volt lehetőségem látni. Ebben a pillanatban benne van a két karakter összes jellemzője, átélt fájdalma, nemcsak az együtt eltöltött időé, hanem az azt megelőzőé. A magányuk.
Ott van benne az élet, az élni akarás, miközben a világ körülöttük olykor kegyetlen, torz (a havas, kannibálos rész szerintem minden idők egyik legjobb szekvenciája, nemcsak a játékon belül, hogy kontrasztot képezzen ezzel), de ahogy a Joel testvére felépített egy teljes, megújuló, bővülő közösséget, és ide térnek vissza, az igenis élet-igenlő. Joel szerintem pont ezáltal választotta az emberiséget, az emberséget, hogy még egy életet sem érdemes feláldozni egy illékony, nem biztosított célért, mert van bennünk annyi erő, hogy folyassuk.
Mindezt úgy, hogy hazugságon alapul, és ennek tudata és elfogadása kurva jól le van animálva a szereplők tekintetében is.
Soha, semmi garancia nem volt, hogy ez a műtéti kísérlet sikerrel jár és meglesz az ellenszer. Szerintem egy ilyen helyzetben pontosan úgy döntöttem volna, ahogy Joel.
A vége ezért egy érzelmi csúcs. Ellie sejti mit tett Joel, és megkéri lényegében (nem így hangzott el, de ez rejlik mögötte):
– Esküdj meg, hogy nem hazudtál!
– Esküszöm, de tudod, hogy hazudok valójában.
– Tudom, de elfogadom.
És akkor függöny, vége, stáblista. Ez annyira rohadtul emberi, számomra, szerintem, hogy az egyik legtökéletesebb történet befejezés, amit valaha volt lehetőségem látni. Ebben a pillanatban benne van a két karakter összes jellemzője, átélt fájdalma, nemcsak az együtt eltöltött időé, hanem az azt megelőzőé. A magányuk.
Ott van benne az élet, az élni akarás, miközben a világ körülöttük olykor kegyetlen, torz (a havas, kannibálos rész szerintem minden idők egyik legjobb szekvenciája, nemcsak a játékon belül, hogy kontrasztot képezzen ezzel), de ahogy a Joel testvére felépített egy teljes, megújuló, bővülő közösséget, és ide térnek vissza, az igenis élet-igenlő. Joel szerintem pont ezáltal választotta az emberiséget, az emberséget, hogy még egy életet sem érdemes feláldozni egy illékony, nem biztosított célért, mert van bennünk annyi erő, hogy folyassuk.
Mindezt úgy, hogy hazugságon alapul, és ennek tudata és elfogadása kurva jól le van animálva a szereplők tekintetében is.
Szerintem ezért zseniális az első rész, és ezért is imádják olyan sokan, és ezért is több egy egyszerű zombi-világvége sztorinál. Számomra nehéz lesz valaha is megingatni, hogy olyan történetet tárjanak elénk, ami megüti ezt a szintet, hogy ilyen ügyesen használja a zombis alzsáner elemeit. Pont az az út, amit a játékos átél az út során velük, teszi ezt kiemelkedő darabbá, ami abban csúcsosodik ki véleményem szerint, amit a spoiler-dobozban taglaltam.
Bocs ha offtopik a problémám!
