Én éppen azon agyalok, hogy milyen karaktert készítsek
Anno egy Angel-Blooded Aasimar Paladinnal (Hospitaler archetípusú) vittem végig. Az frankó volt, élveztem, mert nem bonyolult a mechanikája (könnyű kitalálni, hogy milyen irányba lehet jól fejleszteni), viszonylag erős harcos, emellett pedig profi gyógyító is volt, ráadásul a magas karizmája nem csupán a párbeszédekbeli meggyőzés próbáknál, de megfelelő featekkel (pl. Dazzling Display, Cornugon Smash, Dreadful Carnage) a harcokban is elég profin hasznosult (na meg persze a karizma a paladin volta miatt a mentődobásait is feltolta rendesen), plusz a Hospitaler alkasztja miatt idővel immunissá vált pár olyan idegesítő dologra, mint például a halálmágia (mentődobás elvétése esetén instant halált hozó varázslatok és mágikus képesség).
Most alapvetően két lehetőség (egy Estoc-kal vívó/"varázsharcoló" Sword Saint vagy pedig egy távolsági fegyverekkel operáló Slayer) között vacillálok. A második nagyon könnyen adná magát, nem lenne bonyolult jó irányba fejleszteni, de az első lehetőség - noha ott már van bőven mikromenedzsment és valószínűleg elég alaposan bele kellene mélyednem a játékmechanikába, hogy ne csesszem el a fejlesztését rosszul megválasztott featekkel vagy félreértett szabályokkal - jobban vonz.
Egyébként már a karakteralkotás sem kismiska. Például ha Eldritch Sciont vagy Sorcerert csinálsz, akkor nem csupán a fajodat (ami lehet akár Rakshasa alapú Thiefling is, hogy csak egy példát mondjak), de még egy extra vérvonalat is meg kell adnod (ahonnan származik a különleges, nem tanult mágikus erőd), ami többek között - a konvencionális ilyen-olyan sárkány vagy elementál mellett - akár élőholt is lehet
(Bár itt ez nem zombit, vármpírt, lichet jelent, hanem azt, hogy valamikor nagyon erősen "megcsapott a halál szele", olyannyira, hogy a halállal és a holtakkal azóta is összeköt valami. Ilyen lehet pl. hogy halva születtél, de az élet mégis visszatalált beléd.)
Ja, még annyi, hogy tudom, hogy szereted a kihívást jelentő játékokat, de ha nem valami übererős, min-maxos, a kasztok között ugráló (1 szint scaled fist monk, 1 szint vivisectionist, 2 szint paladin stb stb), szerepjátékos szemmel nézve értelmezhetetlen és életszerűtlen, viszont cserébe abszolút powergamer jellegű karakterfejlesztési tervrajzot követsz, és nem vagy mellé profi a Pathfinder rendszerében, hanem mondjuk csak van egy karakterötleted, amit szeretnél megvalósítani (mint pl. anno nálam az "angyali tekintélyét a gonosz ellen harcokban is effektíven használó gyógyító paladin), akkor elég lesz kezdésnek a normál nehézség is, feljebb nem érdemes tolni.
Végül egy jótanács: ugyan nem mindenkit zavar az ilyesmi, de a játékban szerintem elég kevés a fő karakter mellé választható porté, úgyhogy érdemes a neten körülnézni, ahol tonnaszámra hemzsegnek a játékhoz összerakott portrécsomagok. Gyakorlatilag nincs olyan karakter, amelyhez ne tudnál - némi kis türelemmel - tökéletesen passzoló portrét találni.
Endure. In enduring, grow strong.
Természetesen Imperial Edition, mert ha már lúd legyen kövér. Pár dolog úgyis kiesett a mostanra tervezett játékok közül, szóval szigorúan nézve (is) belefér.
