Egyébként viccet némileg félretéve, a tegnapi meccs azért lényegesen más volt, mint az előző kettő. Egyrészt már önmagában azért is, mert nem újból egy félamatőr ellenfél ellen küzdöttek látványosan és keservesen, hanem ezúttal egy francia első ligás, jó középcsapat játékát sikerült többé-kevésbé megölni vele. Másrészt a tudatosság is jóval inkább megfigyelhető volt például a helyezkedéseknél, támadásvezetésnél, legalábbis addig, amíg a végére el nem fáradtak teljesen. Azon viszont mindez vajmi keveset változtat, hogy nézni továbbra is szabályosan fájdalmas a Fehérvár játékát. Pláne 120 percen át.
Persze az is igaz, hogy két évvel ezelőtt, a csoportkörös menetelésnél tökre ugyanez ment végig. Szerintem már akkor is mi játszottuk a sorozat legélvezhetetlenebb meccseit, csak persze a nemzeti hevület és büszkeség számunkra ezt némileg megszépíti.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
