Az Év Játéka - kinek mi tetszett az idén?

Mostanában csak erről a játékról szoktam beszélni, bele is öltem már 100 órát, szóval nem meglepő, de újra meg akarom említeni, hogy a DOOM Eternal mennyire jól sikerült. Ez egy személyes vélemény, de mintha jóval kisebb visszhangja lett volna, mint amekkorát szerintem újított az FPS műfajában - ez különösen izgalmas pont attól a franchise-tól, amely a műfaj egyik alapköve. Az Eternal játékmenete valami egészen elképesztő kihívás elé állítja a játékost, melyet fokozatosan kell elsajátítanod. Mindezt tökéletes arányérzékkel lőtték be, a nehézségi fokozatok iszonyatosan jól el vannak találva, a látvány nagyon jó, a zene pedig elképesztően hatásos. Egy retró játék tökéletes újraértelmezése úgy, hogy egyszerre marad retró, miközben új utat mutat a műfaján belül. Nyilván nem lehet minden FPS akciójáték ilyen, mint az Eternal, de nekem a first-person lövöldözés élményét szinte újraértelmezte és egy következő szintre emelte. Elképesztő tempó, elképesztő kihívások, a környezeted és az ellenfelek folyamatos nyomása, és egy nagyon pontosan kiszámolt tanulási görbe. Én teljesen rákattantam, meg arra is, hogy ezen a görbén én is végighaladjak, pedig én nem vagyok egy pro gamer. Márcsak azért is tudom, hogy nem vagyok ez, mert a mai napig megdöglök a legnehezebb nehézségi fokozaton, pedig a legtöbb streamer és YouTuber számára az az alapbeállítás. Nem tudom, hogy csinálják, de valszin tényleg csak én vagyok szar. Mindenesetre tanulom, tanulom, és a mai napig fejlődök. Nagyon várom a következő DLC-t, valamint a távoli jövőben a 3. játékot a reboot szériában, ugyanis a fejlesztők elmondták, hogy még mindig nem készítették el a tökéletes Doom játékot. Pedig az Eternal igencsak közel van hozzá.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.