Én viszonylag durván nyomtam (11 évig, ebből x évig napi 1 dobozzal), talán ezek miatt is vannak olyan dolgaim, mint pl. múltkor egy jót beszélgettem valakivel, és elkezdtem matatni a zsebemben cigi és gyújtó után. 
Álmodni is ugyanúgy szoktam vele, van, hogy egy láncban elszívok egy dobozt álmomban. De ez ne vegye el a kedved, mert bőven megérte, és eszem ágában sincs visszaszokni. Csak előnye van. Pl. lett egy rakás pénzem a semmiből, amit korábban elszívtam. Az is segített, hogy elkezdtem futni, és ez pl. a mai napig fent tartja a motivációmat (pedig előtte, dohányosként a 2. emeletre nem tudtam fulladás nélkül fellépcsőzni, mindezt huszonévesen, éreztem is, hogy ez így nem oké). Lehet, neked is valami mozgásformát kell találnod, ha eddig még nem tetted meg... most még a pofirongyit is el lehet miattuk hagyni. „A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Hát nem tudom ér-e ennyit ez az egész... Reméltem azért egy év után ez már elmúlik...
És teljesen természetes már a dohányzásmentes élet, egyáltalán nem hiányzik és nem is értem, hogy bírtam én ezt a szart 10 éven át szívni.
