Csak ettől pont a lényeg veszett el, az, hogy a játékos bármilyen szinten be tudjon avatkozni az eseményekbe.
Annyiban mégis jó volt a film, hogy érezhetően érettebb közönséget céloztak meg a Jolie-féle változathoz képest (végig lehetett nézni). Kb ugyanezt érzem az MK esetében is. Egy halom debilség a játék repkedő, egymást felgyújtó, lefagyasztó, kibelező emberkékkel, és pont ezért is jó, de 90-100 percben erre ráhúzni egy minimálisan komolyan vehető forgatókönyvet dramaturgiával, hát, enyhén szólva vannak kétségeim. De jó látni a hajlandóságot.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”