Nem mondom, hogy 100%-osan elégedett vagyok, kicsit az az érzésem, hogy ez csak egy epilógus a nagy egészet tekintve, de maga a sztori végig húzott magával. Kezdjük ott, hogy nincs igazán kidolgozott szereplő, Je is csak az elején működik, aztán a végére már teljesen elengedtem őt, és az író sem gondolta túl fontosnak, hogy a lelkével foglalkozzon.
Fura, egyben kicsit csalódást keltő volt a trisolarisiak emberszerűsége, ami a társadalmi berendezkedésüket illeti, meg az, hogy minden gond nélkül tudtak velünk kommunikálni. Lemtől járna egy tasli alighanem.
Viszont az elborult ötletek teljesen megvettek, és végre valakinek sikerült egy igazán globális méretű, sokat markoló (és sokat is fogó) sci-fit csinálnia, ahol a technoblabla is annyira nyakatekert, hogy nem tudsz nem hinni neki.
Még este nekiülök a második kötetnek, sanszos, hogy új történet kerül be a sci-fi top5-ömbe.
