De csak az eredeti hat regényt javaslom, a Frank Herbert fia és barátja által írtakat nem. Ismerve a témákat, amiket szeretsz, vagy amikről elmélkedsz itt, a negyedik regény, A Dűne istencsászára neked is nagy kedvenced lesz.
Az első három könyv a szereplői okán, mivel egy-két évtizedes perióduson belül játszódik a történet ezen szakasza, tekinthető egy trilógiának; a negyedik regény három és fél ezer évvel később játszódik, ez egy átvezető regény és a legfilozofikusabb mind közül; az ötödik és hatodik, és a sajnos meg nem írt hetedik regény szintén egy trilógia. Az utódokat azért nem javaslom, mert ha nem olvastad a tonnaszámra megírt regényeiket (főleg "A Butleri Dzsihád" trilógiát), akkor meglepődve fogod tapasztalni, hogy kik kerültek bele az elvileg eredetileg az eredeti szerző által tervezett lezárásba (szerk: nem fogod érteni, sőt, kb. semmit nem értettek meg a hat regény eszmeiségéből, sem a karakterekről)...
Nos, ez a történet elsőre tekintve egy klasszikus felnövéstörténetnek tűnik, egy kalandos utazásnak egy idegen kultúrába, ahol az ifjú herceg igyekszik megbosszulni a családját. Azonban...
...nem véletlen a sci-fi egyik titánja, főleg az első regény. Már itt megfordítja és kifordítja a nagybetűs Hős toposzát, kliséjét, már az első kötet legvégére, és ennek mintegy "levezetéseként" legalább a második regényig el kell olvasni, hogy megértsük, miért. Herbert egyik bevallott célja az volt, hogy bemutassa milyen veszélyes egy karizmatikus vezető, egy messiás. Kedvelt gondolata volt, amit több interjúban elmondott, hogy az ilyen karizmatikus, tömegeket megmozgató vezetőknek a homlokukon kellene egy figyelmeztető feliratnak lennie: "veszélyes lehet az egészégedre". Úgy vélte, hogy az ilyen vezetők által elkövetett hibák megsokszorozódnak a következmények tekintetében a követők számával, továbbá, és ezt a későbbi regényeiben fejti ki: szerinte nem igaz a régi a mondás, hogy a hatalom korrumpál, és az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál. Úgy hiszi, sokkal árnyaltabb a dolog: a hatalom vonzza a korrumpálhatóakat.
A Dűne regényekben, amit látod, a politika hangsúlyosan van jelen, rengeteget foglalkozik történelmi, vallási mintázatokkal, ezen keresztül az emberi természettel, pszichológiával, a gondolatok formáló erejével, az önkontroll természetével és a jótékony hatásaival. Amihez hozzá kell szokni, és a filmben is jelen volt, hogy itt részben genetikailag kitenyészett szuperemberek vetélkednek egymással, vívnak filozófiai csatát, és már az első kötetben, majd kötetekkel később megkérdőjelezi ezt a világképet.
Emellett, főleg az első kötetben az ökológia jelentőségére is rávilágít, hogy mennyire összetett rendszerekben kell gondolkodtunk, ha egy bolygóra tekintünk, és ez mennyire hatással van a lélekre, a kultúrára és arra, hogy az ember mit érhet el ezáltal.
Az 1965-ben megjelent még ma is aktuális, és ha a film tetszett, felkeltette az érdeklődésed, akkor mindenképp olvasd el. Ismétlem, szerintem neked tetszene.
Ám, mint mondtam, elfogult vagyok. Ő kedvenc íróm, örök első, a hat regény meg kvázi a "Bibliám". Húsz éves korom körül találtam rá, akkor épp egy sötétebb korszakomat éltem, és ezek a könyvek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok (ez több helyen elmondtam már, de mindig kiemelem).
