A magyar labdarúgó válogatott

Élőben nagyon rossz volt nézni főleg az első fél órát. Az olaszok az arcába másztak a csapatnak! Fél pályán helyezkedő belső védők meg tökig tolt presszió elöl. Ezt sok csapat nem viseli jól az tuti!

Szerintem volt ebben fáradság meg pár perc után frusztráltság is mert látták, hogy a kitalált taktika itt nem passzol mint a német meccsen. Kicsit bele is eset a csapat a túlzott agresszivitás hibájába. Az ellenfél meg köszönte szépen és elkezdett "olaszkodni" ha kellett.

Sajnos egyénileg is volt most pár lefelé kilógó ember. Milos például nagyon meg volt forgatva párszor. De nem csoda, ez az olasz taktika most nagyon ült ellenünk. Szegény Dominik is például meg volt fojtva teljesen. Duplázták-triplázták azonnal!
Aztán persze már szerencsénk sem volt, meg Dunyharóma is karrier napot tartott.

Sebaj 10 pont és első kalap! Nincs mit magyarázni szerintem.
Kíváncsian várom, hogy lesz e taktika váltás Ádám elköszönésével...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Számomra egy élmény volt nézni ma este is a válogatottat. Akadtak persze hibák, és ezúttal az olaszok is élesebbek voltak, mint mondjuk a németek pénteken, úgyhogy végül a csodának számító csoportgyőzelem nem jött össze, de én őszintén elégedett vagyok mindennel. Tíz éve elképzelni nem mertem volna, hogy a válogatott egyszer majd így, ilyen tudatosan és magabiztosan játszik meccsről meccsre. Nem hogy a világ papíron legerősebb csapatai, de akármilyen sorozatban és akármilyen ellenfelek ellen sem. Húsz éve meg el sem tudtunk volna képzelni ilyesmit, még a legvadabb álmainkban sem szerintem, annyira más dimenzióban mozgott a magyar foci az európaihoz képest.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.