A Plague Tale: Requiem teszt – Ez a játék sem „makulátlan” [hozzászólások]

OFF: Lost Vikings-hez hozzá kell szólnom, mert nekem egyik gyerekkori kedvencem volt. Tényleg brutál nehéz volt, különösen azért, mert ha csak egy Viking is elhalálozott, az egész pályát elölről kellett kezdeni. A tüske, áram pl. instant halált jelentettek és ugye 3-szor kellett sokszor egymás után átjutni számtalan ilyen akadályon egymás után hiba nélkül. Máig nem tudom hogyan, de sikerült végigjátszanom, az utolsó 2 világban kb. millimétereként kellett minden mozdulatomat megterveznem, nem beszélve a rendkívül idegörlő bossfight-ról a legvégén. A 2. rész már nem volt ennyire jó (nem is a Blizzard készítette tudtommal), de egy végigjátszást az is megért. Szintén nehéz volt, de azért jelentősen könnyítettek a játékmeneten azzal, hogy az áram és hasonlók már csak megsebeztek az instant halál helyett, az új karakterek pedig elég táposak is voltak. Amúgy ez egy műfajteremtő játék volt, itt kellett először több teljesen különböző képességekkel rendelkező karakterrel játszani, a Trine, de még a Commandos széria is gyakorlatilag ebből indult ki, sőt, a LEGO játékok is ezen az alapötleten alapszanak.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Hát, nem tudom, ez a telítődés sem feltétlenül igaz, mert még akárhány Assassin's Creed-et végig tudnék játszani, mivel lényegében tökéletesre csiszolták a játékmenetet. Történetileg persze az sem tart már sehova. Ugyanez igaz a Far Cry-ra. Amikor tudod, mit kapsz, nagyot nem csalódsz, és nem cseszed el az idődet. Szeretek lopakodni, amikor meg nem, akkor is legyek hatékony.

Kellemes meglepetés volt most a Deathloop, amire húztam a számat az elején, de most, hogy rájöttem, casual apáknak végtelenre is lehet állítani az elhalálozás utáni éledések számát, már élvezem. De mondjuk a Dishonored 1-2-t is szerettem.

Na, de hogy ON is legyen, számomra a Plague Tale az első résszel véget ért, mindenki happy (aki túlélte), ez a 2. rész meg sem történt

Peace: és mennyire egyszerű kis játék egyébként Majd kifelejtettem a sorból a The Lost Vikings-t, de szerintem képtelen voltam végigvinni, annyira nehéz lett. Az újakból meg a Trine jó, de már negyedjére az sem köt le.

Dark Archon

A telítődés is egyfajta probléma, azaz hogy ha játszottál sok hasonló típusú játékkal, akkor ugyanabban a műfajban még egy már nem tud annyira lekötni, hacsak valamilyen szempontból (történet, játékmenet, grafika stb.) nem tartalmaz valami kiemelkedő elemet. De a legnagyobb baj nem is ez, hanem hogy 30 felett tényleg látványosan kevesebb és azon belül is az idő előrehaladtával egyre kevesebb ideje van az embernek játszani. Én legalábbis nagyon ezt tapasztalom magamon. Még a legtovább az ilyen kis böngészős Flash-játékok húzták nálam, azoknak a játékideje jellemzően 1-2 óra, amíg ki nem pörgeted. (Oké, vannak jóval hosszabbak is persze, de általában véve ez az igazság.) Mostanra viszont már azokról is egészen leszoktam. (Oké, ebben meg segített a Flash pár évvel ezelőtti kiiktatása is.) Igazán komoly, fizetős játékba viszont csak egészen elvétve merek belevágni, annyira nincs időm semmire.

Ami a konkrét játékot illeti: az eredetit végigvittem, de igazából nekem már annak a befejezése sem jött be annyira. Az eleje tetszett nagyon: a szereplők, a dráma, a hangulat, minden; aztán viszont kicsit el is laposodott, meg nagyon hangsúlyossá vált a természetfeletti elem, és ez nekem már annyira nem szimpatikus. Úgyhogy a második rész megjelenése sem hozott különösebben lázba most.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Isten hozott a túloldalon... mikor annyi játékkal játszott az ember, hogy ezek a csillivilli vackok már nem okoznak örömöt. Bezzeg annak idején mennyi pixeles csodát játszottunk végig, mert a játékmenet / sztori jó volt.

Néztem platform játékokat mostanában, hát egy értelmes nincs. Vagy, ami lehet, az lenne, azt meg direkt pixelesre írják meg, csak nem értem, hogy miért. De olyan csodákat, mint a Flashback, Blackthorne, már rég nem találni.

A Requiem meg igazából egy film, amibe néha belenyúlhatsz játszani. Van sokszor, hogy megy az átvezető, visszaadja az irányítást fél percre, megint átvezető... hát, a f@sz0m. A történet egyébként úgy kereken sz@r semmilyen, hogy tényleg csak az idejét vesztegeti a játékkal az ember.

Sebaj, lassan, de biztosan jön a Hellblade 2.

Dark Archon

Lehet én öregszem, de nekem az egész játék csalódás. Úgy hogy tökre élveztem az első részt, de nem is tudom elképzelni miért . Lopakodásból már elegem van, baromi unalmas kerülgetni a katonákat mindenhol, ugyanazt a pár trükköt kombinálva. Bejött egy bő évtizede, hogy attól jó a játék, meg azt is díjazza ha végigsunnyogod az egészet a bokrokban. Már akkor sem értettem miért olyan jó ez nekem, de itt végképp elegem lett belőle. Itt mondjuk legalább nem büntet ha nem ezt az utat viszed.
Mindenesetre engem untat valahogy az egész. A történet nem annyira erős hogy vigye, sok az unalmas átvezető, séta. A harcok sem érdekesek annyira, ennél vannak jobb játékok erre. A látványvilág viszont tényleg jó, az viszi végülis nálam az egészet a hátán, de mondjuk annyira az meg nem elsődleges nálam eleve. Komolyan most érzem azt először, hogy kezdek ezekből kinőni, nincs nekem erre időm. Persze most már végigtolom, 9. fejezetnél járok amúgy.