De most ezt tőled sem értem, minek írsz olyat, amiben kvázi lebénázol és reagálásra kényszerítesz, hogy megvédjem magam. Lassan nem sértődésből, hanem óvatosságból nem fogok ideírni, mert frusztráló úgy írni, hogy úgyis szétszeditek, bármit is írok és ahelyett, hogy jól érezném magam, itt vallattok, mintha egy kibaszott koncepciós per lenne, amiben mindenképp azt akarjátok kifuttatni konklúzióként, hogy Barthezz béna és cheater. Mire jó ez?
Akkor utoljára, összeszedve:
1. Alapból platformerekkel játszom, akció-kaland esetén az ilyen lopakodás, bujkálás, lövöldözés, célzás kontrollerrel sose megy. A Tomb Raiderekben is szívni szoktam ezekkel a részekkel, de ott simán lehet Rambozni, harc közben gyógyítani (ami játék feature, de ez is cheat tulajdonképpen). Alapból mennek ezek a részek így is, de van egy-két frusztráló helyzet, mint most a Chapter 4 vége, de az Innocence-ben is volt pár szakasz, különösen a két utolsó bossfight, ahol a hajamat téptem. Ettől még nem vagyok béna, csak ezek a játékelemek nem fekszenek nekem. Én sem bénázom le azokat, akik feladták mondjuk a Cuphead-et, én meg végigjátszottam, pusztán nem mindenkinek fekszik a platformer stílus.
2. Easy mode: Teljesen változó, melyik játékban ez mit takar, de nagyon sokszor pl. az ellenfelek egy részét kiszedik, vagy minimálisra / nullára csökkentik a kihívást. Nekem ez így nem élvezetes, ideiglenesen bekapcsolva sem. Erre írtam, hogy a normal az, amit alapból megálmodtak a készítők, nem akarom easy-n fele annyi ellenfélen átküzdeni magam. Csak a végső esetben veszem le a nehézséget és ha szembejön egy olyan tipp, hogy ha nem megy és pont az az egyik legfőbb bajom, hogy nincs map a játékban, ami eléggé megszokott manapság, akkor használjam a fotó mode-ot erre. Igen, ez is cheat, ahogy bármire ráhúzható, hogy az, de nekem akkor is jobban fekszik, mint átlőni easy-re, mert attól még ugyanannyi ellenfélen akarom átverekedni magam és nem irreálisan megkönnyíteni az adott szakaszt. Máig emlékszem, egyetlen játék volt, ahol levettem menetközben easy-re, az a Mortal Kombat 9 story mode utolsó Shao Kahn fight-ja volt, ami normalon 120-adszorra se ment. Mérges is voltam, hogy easy-n meg ujjgyakorlat volt és csak így lett meg a végső boss. Sokkal jobban zavart a nullára esett kihívás, mintha úgy győzöm le, hogy pl. valaki bedob nekem egy kis hp tápot harc közben, amire ha lett volna lehetőség, inkább azt választom (kb. egyenértékűen a most említett photo mode-dal). A kihívás megmarad, nagyon oda kell figyelni továbbra is, de mivel sehogy sem megy, egy kisebb könnyítést alkalmazok a drasztikus általános könnyítés helyett. Ha újabb ilyen szopó helyhez fogok érni a Requiem-ben, amit említettél, akkor ezért ismét inkább a photo mode-ot fogom választani easy helyett, de ezt is csak akkor, ha sehogy sem megy.
3. AMúgy meg nem is a photo mode segített, hanem, hogy megnéztem guide-ban, hogyan kell itt jól harcolni. De a guide is cheat, hiszen nem magam jöttem rá. Nem a cheat szót, hanem a kihívást kellett volna hangsúlyoznom eddig is. Az meg tényleg teljesen egyéni ízlés kérdése, ki hogy könnyíti meg a játékát, ha a számára frusztráló részeken túl szeretne jutni és nincs végtelen szabadideje arra, hogy saját kútfőből, nulla könnyítéssel 50-edszerre végül meglegyen. (Cuphead-ben is volt olyan boss, igen, az a rohadt sárkány, ahol muszáj volt guide-ot néznem, miután sehogy sem ment.)
4. Ebben a játékban az easy mode neve narrative, elég erősen ráutalóan arra, hogy csak a sztori a lényeg és sétálószimulátorrá tegye a game-et, ami nekem élvezhetetlen lenne. Mivel írtad, hogy így is szívtál 1-2 helyen és nincs invulnerability harc közben, akkor ezt rosszul gondoltam, de a narrative megnevezés elriasztott tőle, hogy bekapcsoljam. De ezután sem fogom, inkább guide + végső esetben photo mode. Több indokot végképp nem tudok, részemről így érzem jobb megoldásnak, Te meg inkább átlövöd narrative-ra az egészet, amit tök jól megindokoltál, hogy miért (rengeteg game-et játszol végig és inkább a történet a lényeges számodra, én meg inkább elidőzöm pár játékkal, de a frusztráló részeket megkönnyítem végső esetben a továbbjutás érdekében guide vagy egy játékban benne hagyott kiskapu kihasználása révén, egyénileg mérlegelve, hogy belefér-e nekem vagy sem).
Remélem így már tiszta és lezárható ez a téma. Ettől függetlenül tényleg hanyagolni fogom a beírkálást, főleg segítségkérés ügyben, mert teljesen jók rá a guide-ok és gyorsabb is, mint itt írogatni, várni a választ és még össze is szólalkozni esetleg.
OFF: Zárásul subject17-nek annyit mondanék, hogy nyilvánvalóan van egy állandó feszültség, ellentét köztünk, tök más felfogású emberek vagyunk. A való életben nyilván egy szót nem váltanánk egymással, mert semmiben nem értenénk egyet. Itt most kényszerűen mégis össze vagyunk eresztve, ezért írtam, hogy inkább ignoráljuk egymást. A való életben sem keresem a konfliktust, hanem kerülöm azokat az embereket, akikkel mindenből csak vita lenne, mert úgysem győzzük meg egymást sohasem. De ha ez az ember mégis belém áll, akkor a való életben is megvédem magam és visszaszólok, mégha semmi kedvem nincs is hozzá és elég hamar el tudom veszíteni a fejem, hogy aztán átmenjek olyan szintbe, amit már én sem szeretek magamban. Tartsd ezt tiszteletben és skippelj, ha meglátod a nevem egy hsz-nél.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
Nem nyomorékoztalak le, béna, mint ügyetlen, esetlen, suta, nem tudom milyen pc megnevezést kellett volna használni, amitől nem megy félre a napod. Kontextusból ki kellett volna derüljön, hogy nem megsérteni akartalak, hanem elmagyarázni, hogy miért alakult ki az évtizedek alatt az easy mód.
