Milyen könyvet olvastok mostanában?

Mivel magam is 90%-ban fantasy/scifi vonalon mozgok olvasásügyileg (már a munkából adódó szakirodalmak böngészését nem számítva), a klasszikusabb irodalmi vonallal való ismerkedéshez/az átmeneti kiégettség érzésének enyhítéséhez tudom ajánlani az úgynevezett "mágikus realizmus" stílusában fogant műveket. Ezzel ugyanis két legyet ütsz egy csapásra: elmondhatod, hogy nem csak "ponyvát" olvasol, hanem klasszikus irodalmat is, másrészt nem kell eltávolodnod a "komfortzónától", de közben mégis értéket szívsz magadba

Két ismertebb/klasszikus darab (az én időmben kötelező olvasmányok voltak gimiben, de ez ne ijesszen el - szórakoztató, de mégis mélységet hordozó, abszolút klasszikus mindkét mű):
Bulgakov: Mester és Margarita
Marquez: 100 év magány

Egy relatíve újabb munka:
Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Endure. In enduring, grow strong.

Imádok olvasni, de tizenéves korom óta megrekedtem a fantasy/scifi regényeknél, és hónapok óta még ezeket is hanyagolom... Mindig csodálom az ismerőseimet (meg pl. itt fórumon Peace-t ), akiknél az olvasás tényleg azt jelenti, hogy mindenbe belekóstolnak. Tényleg jó ötlet lehet így belecsapni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Úgy döntöttem, elkezdek klasszikusokat olvasni... párszor volt már ilyen fellángolásom az életben, de sokra még nem vittem. Most tényleg bele akarok kezdeni, van is pár könyv a listán. Most éppen a Karamazov testvéreket olvasom, 900-ból kb 350 oldalnál járok, és egészen "szemfelnyitó" élmény... elképesztő, hogy mit hagy ki az ember, ha nem olvas ilyeneket. Teljesen magával ragadó, az emberi lét és létezés legalapvetőbb dilemmáit alaposan megrágó, hihetetlenül valós, őszinte és tűpontos írás. És a történetben tulajdonképpen még sehol sem járok (úgyhogy no spoilers)... az biztos, hogy kerül még Dosztojevszkij a listámra ezek után, de egyelőre teljesen el vagyok veszve a Karamazov világában. Abszolút gyomros.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.