Diablo IV

Nálam ez ilyen pszichés berögzülés: nem akartam játékstílust váltani vele (felfedezősből átmenni a sárga questmarker kergetésébe), viszont az eredetit folytatni meg az ismertetett okokból önszivatás lett volna. Így töröltem, tabula rasa (A ládában csináltam necro_lego fület, úgyhogy egy jövendőbeli karakternek van azért pár 1-50 leveling/aspect kinyerős cucc felhalmozva.)

A strongholdoknál és az aspectes dungeonökben azért megvan a szörnysűrűség és a maxra járatott hentelés érzése, de egyébként értem és osztom, amit írsz. A játék helyenként sétaszimulátor. Ez engem kevésbé zavart, mert szeretek felfedezni, és szinte mindig esik útba event vagy egyéb dolog.

A D3-hoz képest itt többféle skillből választhatsz, de igazából mindenhol csak kétféle specializációra van lehetőséged, szemben az előd rúnás megoldásaival. Nekem igazából egyikkel sincs bajom. (Érdekes lesz pl. a Sorcereremnél, amikor - még csak 14-es vagyok, mert tegnap délután kezdtem bele, és nem volt sok időm rá, plusz most a legergyább (Tier 1) nehézségen játszom, hogy azzal is lassítsam kicsit a szintlépgetések mértékét - 15-ös szinttől enchantmentek is nyomhatók lesznek, és így meg tudod "bolondítani" a skilljeidet. Vagyis a D4-be raktak azért kasztfüggő extrákat, amikkel színesíthetők a buildek stb. Illetve a paragon dolgok elvileg kicsit komplexebbek, mint a D3-ban voltak, de ebből még nem láttam semmit, így erről nem tudok nyilatkozni. Azt majd az idő és tapasztalat megmondja, hogy ezek mennyit tudnak ténylegesen hozzáadni. Mindenesetre a PoE-hoz képest azért faék ez a D4 is. És ezt úgy mondom, hogy PoE-val én nagyjából 2018 vége 2019 legeleje táján játszottam utoljára, és azóta állítólag még annyit bonyolódott, hogy a veteránok egy része sem képes átlátni a dolgokat.)

Itt van egyébként egy elég negatív hangvételű értékelés a játékról, és amit eddig láttam a game-ből (bármilyen kicsi szerelet is legyen az az egésznek), az alapján sajnos osztanom kell a kritikái többségét. Azzal együtt, hogy - hangsúlyozom - én még "nagyon élem a játékot" (hogy Piece egyik szavajárásával éljek), teljesen elmerültem benne, behúzott rendesen. (Viszont azt is zsigerből érzem, hogy ez nem lesz egy olyan "tartós kapcsolat", mint amit az elődökkel kialakítottam.)
A srác egyébként egy kevéssé ismert streamer, de tudni érdemes róla, hogy hardcore játékos, a D3-ban is volt néhány szezonnyertes vagy éppen adott dolgot a világon elsőként elérő karaktere. Én rá szoktam nézni, mert ugyanúgy crpg rajongó, mint én vagyok (Baldur's Gate sorozat, Pathfinder játékok, Fallout játékok, Divinity-k stb.), és a játékértékelései nagyon korrektek, befolyásmentesek, "ami a szívén, az a száján" stílusúak szoktak lenni. És ha valami fejlődik, javul, változik a véleménye vagy éppen tévedett, azt sem rest megosztani. (A D4 bétát pl. még imádta, ahhoz képest nagyon más már ez az értékelés.)

Endure. In enduring, grow strong.

Én éppen ma töröltem a 42-es (vagy 43-as) nekrómat
Az igen, azért a 12 sloton elfért volna

Én az utóbbi módszert játszom, csak a sztorira fókuszálok. Viszont ebben iszonyat sok a futkározás, amit a ló óta kicsit gyorsabb, viszont még idegesítőbb, mert elégszarul működik ez ló.

Lehet az idő megszépítette az emlékeket, de D3-ban a story is epic hentelés volt (főleg act3), élvezet volt újrázni. Itt meg séta, séta, kis kaka kombat, séta, séta. Az sem segít, hogy az eddig elég jó szoriban is elkezdtek igen kínos dolgok történni..

SPOILER

Illetve D3ban a szintlépések izgalmas rúnákat nyitottak meg, itt meg unalmas passzívokat. Nem érzek semmi fejlődést, a karakteremben már nagyon rég óta, mióta kiesett az egyetlen legendary, ami nem teljesen impotens: pulverize idéz egy shockwave-et ami 200% dmg-t tol.
Az összes többi legendary ami esett vagy jön dungeonből annyira de annyira gyenge, semmilyen, hogy hihetetlen.

Szóval lovaglás, pulverize végtelen ciklusban.

Én is írjak valami jót: a szinkron hangok nagyon szexuálisak, meg a grafika, environment, gore. A sztori is elfogadható a kínos pontok ellenére.

I wish I could have known about the view from halfway down

Szigorúan szubjektív, személyes, magán stb. vélemény következik:

Nekem is vegyes érzéseim vannak.
Egyfelől baromi addiktív, "játszatja magát", jelenleg (még) kifejezetten élvezem, másrészt én nem érzek benne túl sok Diablót, inkább olyan, mintha egy új franchise lenne, amivel játszva időnként előjön bennem valami "diablós deja vu érzés".
Illetve ez már nem egy klasszikus diabloid arpg, hanem valamiféle, nem is tudom, amolyan egyedül is teljesen jól játszható mmoarpg. A nagy felfedezhető területek, az open world jelleg a rengeteg dungeonnel, kisebb instákkal, eventekkel amúgy marha jó dolog lenne, de a kampánnyal nem igazán fér össze. Ha mindent fel akarsz fedezni, akkor nem haladsz a kampánnyal, "széttöredezik" az egész, sőt a sztori nagy részét majd úgy kell letolnod, hogy a fejlődés és a jobb cuccok "élményfaktorát" el is felejtheted, mert 50-től WT2-es szinten szinte nullára lassul a fejlődés. Én éppen ma töröltem a 42-es (vagy 43-as) nekrómat, mert még Fractured Peaks-et sem toltam le teljesen (pedig a mellékküldetések nagy részét hanyagoltam, viszont a térképeket rendesen bejártam, a felbukkanó eventekre lecsaptam, az aspectes dungeonök nagyját is megcsináltam, mint ahogy a strongholdokat is), de Act1 végére már - talán - 41-es voltam. Ez (hogy már nincs messze az ötven, és onnantól a játékvilág kb. 80%-át úgy kellene felfedeznem, hogy érdemi fejlődés nincs) nagyon elvette a kedvem attól, hogy folytassam. Szóval töröltem, és csináltam egy sorcerert, akivel viszont úgy játszom most, hogy csak a kampányra fókuszálok, csak ami útba esik, és a felfedezések maradnak majd a kampány utánra. Így egyébként kifejezetten pörgős, élvezetes, de szerintem az a Blizzard házi feladata lett volna, hogy úgy oldja ezt meg, hogy az passzoljon mindenki játékstílusához (pl. amolyan semi-open lehetett volna a világ a kampány idejére, vagyis kalandozhatsz valamennyit a fő útvonalakon kívül is, hiszen felfedezni jó dolog, de azért nem férsz még hozzá mindenhez, nehogy "elvesszél a játéktérben", és a kampányban a főtörténet és ezek dolgai maradjanak meg hangsúlyosan).

Azért, hogy ne csak negatív dolgokkal jöjjek:

- A grafika hangulatos, tényleg sötét tónusú, de hangulatra ebből a szempontból szvsz még mindig a Diablo 2 Resurrected a király. (Itt, a D4-ben úgy érzem most, mintha a D3-at skinezték volna át jóval sötétebb tónusúra.)
- A harcok, ahol megvan a monster density, pörgősek, odafigyelősek, az irányítás pedig abszolút kézre áll, természetesen adja magát. (Szerintem amúgy ebből a szempontból közelebb áll a D3-hoz, mint a 2-höz.)
- Egyelőre csak a nekrót és most a sorcerert próbáltam - mindkettőnek jók, tetszetősek az alapmechanikáik, illetve láthatóan többféle, egymástól némileg eltérő játékstílust kívánó build is kihozható belőlük. Tehát a sokféleségre megvan a lehetőség. (Más kérdés, hogy a többség majd úgyis mindig a profik/időmilliomosok által kikísérletezett, végletekig csiszolt aktuális metával akar majd játszani.)

Többet nem akarok okoskodni, mivel gyakorlatilag csak az Act1 játékterét láttam eddig, az endgame-be bele sem kóstoltam satöbbi. (De sajnos van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog tudni annyi időre lekötni, mint tették az elődjeik. Profi, nagyon profi, de valahogy végig az motoszkál bennem, hogy miközben igyekeztek mindenből a lehető legtöbbet belerakni a játékba, valami, ami megvolt az elődökben, elveszett közben belőle.)

Endure. In enduring, grow strong.

unpopular opinion: a dio3 szórakozatóbb volt. A sztori után nekem lehet ez ennyi volt. Nem túl izgalmasak a spellek, a legendaryk sem, és nagyon ritkán van egyszerre annyi mob, hogy érezzem a hacknslash feelinget.

Értem, hogy ez a Dio2höz közelebb áll, de ma már kicsit pörgősebb combatra vágyom.

I wish I could have known about the view from halfway down