Én alapból elég maximalista vagyok, de itt úgy döntöttem, hogy "hagyom magam sodortatni az áradattal". Vagyis nem érdekel, hogy mit miként lehetne még, mi történt volna, ha... stb. Hanem ahogy esik, úgy puffan jelleggel játszom. (Ebben pszichésen nyilván segít, hogy EA és csak Act1 játszható, vagyis nem teljes végigjátszásról szól a megalkotott karakterem.)
A "hajótörést" követően (az illithid-bárkán kívül) egyelőre a romokat jártam be, de azt fullra (és ott láttam már, hogy elég sokféleképpen be lehetne jutni ide vagy oda). Gennyláda sarlatánhoz méltóan deceptionnel operálgatott a főhősöm (a romok felszíni részén lévő sutyerák kincskeresőket pl. simán elhajtottam némi hazugsággal, és így jutottam be az egyik ajtón is), amiért cserébe kapta is az inspiration pontot. (Magyarán, ha kijátszod a szerepet, akkor jutalmaz a játék - ez jó!)
Találtam azért egy-két bugot:
- A sárkány vérvonalas tieflingem arcáról az egyik átvezetőről a másikra eltűntek a pikkelyek, és azóta sem kerültek vissza. (Apróbb, kozmetikai bug.)
- Ami zavaróbb, a romoknál odalent az ötfős csoportot szemből leptem meg, sunyi módon, olajos hordóba tüzes nyilat engedve, és közülük négyen reagáltak, velük kellett megküzdenie kis csapatomnak, míg az ötödik csóka állt csak az eredeti helyén, mint egy darab f@sz, miközben némelyik társa egy-két méterre tőle hullott el. Gyakorlatilag amikor a négy társa elhullott, vége is lett a csatának, őt pedig "surprise"-ból meglepve nyírtam ki a következő körben, újabb csatát kezdve. (Ez szerintem komolyabb AI hiányosság, amin érdemes lenne még javítani.)
Nagyon tetszett, hogy az osonós/genyóskodós dolgok tudnak működni: a sorcererem pl. a hajótörésnél szaladgáló 3 intellect devourert simán lesznájperkedte egy magaslatról, lopakodásból. (Lövés, sebzés, elrejtőzve maradás, lövés sebzés, elrejtőzve maradás... ismétlés a szükséges mennyiségben.) Bár azért remélem, hogy intelligensebb (haha) lények ilyenkor legalább a karakterem keresésére indulnak majd, különben túl könnyű lehet pár dolog.
Ami tipikus Larian eddig:
- vázák, ládák és egyéb megnézhető (kinyitható)/ felvehető (bár a 90%-uk semmire sem lesz jó) cuccok (kagylók, poharak, üres üvegek stb.) iszonyat számban
- a teret is figyelembe vevő kreativitás (ugrás, mászás, magasabban-alacsonyabban tartózkodás, különböző felszínek, tűz-víz stb., lökés/dobás stb.) Apropó, a Mage handet (Mephistopheles tieflingem faji alapú speckója) csak most próbáltam ki - én azt hittem, hogy kvázi jedi erővel tudok majd ládákat nyitni/lökni/dobni messziről, de ez jobb: tényleg megjelenik egy anyagtalan kéz, ami jön szépen veled, és törtértékű, de extra csapattagként tudsz "mechanikai mutatványokat" bemutatni vele
- a Larian féle kreativitás egyéb (kisebb-nagyobb) megnyilvánulásai: pl. holtakkal beszélni képességet adó amulet - bár ezt a romoknál megölt banditákon sajnos nem tudtam alkalmazni. Illetve Gale-lel összefutva nekiállt nekem handabandázni arról, hogy ő wizard és ez milyen cool, mire ott volt a válaszlehetőségek között, hogy ja, csak én meg sorcerer vagyok, az még coolabb, úgyhogy ne ugasson
De az sem volt rossz, ahogy egy egész terem szinten becsapdázott szarkofágot úgy tudtam kifosztani, hogy jump varázslattal simán kiugrottam a tűztengerré vált szobából
- reaktivitás: a hajón pl. nem mentettem meg az egyik esélyes csapattársat (nem tetszett, hogy ebihal segítség kellett volna a művelethez - a karakterem túl önző ehhez), így a sorsára hagytam. Persze túlélte, és találkozásunkkor rögvest felrótta a dolgot.
Még ami Larianos: egyelőre olyan szinten "másolódik" az Original Sin2 (hajó, hajótörés, tengerparton magunkhoz térés, csapattársak (szintén hajótöröttek) összeszedése, hogy az már-már szándékos trollkodás a fejlesztők részéről
Sajnos a kezelőfelület (kamerakezelés, irányítás, dolgok "kézreállása") is tipikusan Larian: tele ötletekkel, érezhető kreativitással - pl. ha az inventoryban a karakteretek valamelyik felszerelés slotjára kattintotok (pl. övre), akkor bejön az összes olyan tárgy az inventoryból, ami betehető oda (az öv helyre) -, mégis olyan katyvasz érzetű (nem elég letisztult) az egész.
Illetve ugyan a journal részben van tutorial rész (fogalommagyarázat), de az igazából semmit sem ér: annyi dolog van, amit megtehetsz, különféle akciótípusok, karakter specik, harci manőverek, stb., amelyek nincsenek elmagyarázva még minimális szinten sem, hogy valószínűleg a teljes játékot is simán végig lehet játszani úgy, hogy alap (az életedet megkönnyítő) dolgokat ne használj fel/ne vegyél igénybe/ne úgy csinálj, ahogy optimális lenne, mert egyszerűen nem magyarázzák el. (Ebből a szempontból a már jó régen megjelent, anno a D&D 3,5-öt először számítógépes játékba implementáló Temple of Elemental Evil például olyan tanítanivaló módon részletes, de nem túlbonyolítva magyarázó, játékba beépített, jól kereshető minilexikont rakott össze, hogy az is gyorsan megtalált és megértett mindent, aki nemhogy D&D 3,5-tel nem játszott életében, de körökre osztott harcrendszerű szerepjátékot sem látott soha). Itt még lenne mit tennie a Lariannak.)
Egyébként furcsa dolog: nagyon élvezem, hogy "testközelből" lehet kalandozni (a kamerát szinte mindig a lehető legközelebb hozom a karakterhez), ugyanakkor folyamatosan az jár az eszemben, hogy a Pathfinder: Kingmaker BG játékokból örökölt izometrikus nézete (mindenféle forgathatóság stb. nélkül) mennyire kényelmesebb és praktikusabb egy csapat alapú, TB harcrendszerű, klasszikus cRPG-hez (Nálam jelenleg a P:K az "etalon"). Kicsit skizofrén állapot, elismerem.
Nálam egyébként a "békanő" élből szimpatikus volt: úgy döntöttem, hogy a karakterem szereti a határozott, erős nőket, főleg, ha olyan egzotikusak, mint ő maga (sárkányvérű Mephistopheles ivadék), így várom, hogy mikor futok össze vele megint. (Ugyanakkor ha sokat parancsolgat, lehet, hogy meg fog lepődni egyszer...)
Rajta kívül három felvehető karakterrel találkoztam eddig:
Gale: két dudás nem fér meg egy csárdában, elhajtottam a beképzelt varázslót
Shadowheart: a hajón hagytam a fenébe, felőlem pusztulhatott volna, de egy gyógyítani képes pap nem jön rosszul, így maradhat, míg hasznát veszem. Ráadásul nem tűnik annak a mindenáron becsületességről papoló, idegesítő figurának, és érdekel a kis dobozkája is (meg kéne szerezni... persze magamnak).
Astarion: nem szeretem a sóvárgó tekintetét (vámpír- és meleggyanús), de kellően gátlástalannak és bizonyos szempontból talán még nálam is nagyobb rohadéknak tűnik (ugyanakkor lelkileg sérülékenynek is, ami szükség esetén még ki lehet használni a jövőben), ráadásul ügyes tolvaj. Úgy döntöttem, hogy jobb magam mellett tartani (illetve magam előtt, de sohasem mögött
).
Ami furcsa volt kicsit: a sorcererem inkább lövöldöz vagy két tőrrel szurkál, de cantripeket alig lövök el... Hogy miért? Mert jóval kisebb találati esélyem van velük, mint a fegyverrel. Ez furcsa. (Esetleg valaki tudja, hogy a cantripeknél mitől függ a találati esély? Intelligenciától? Az logikátlan lenne egy sorcerer esetében.)
Első szintű varázslatnak persze felvettem a jó öreg magic missile-t (az sosem téveszt). Csak hát ugye, az ilyesmi "valódi" spelleket jobb szükség esetére tartogatni.
Szerk: Ja, a héten pont szabadságon vagyok, így kivételesen jut is idő játékra (meg ilyen hosszabb fórumszennyezésekre is).
Endure. In enduring, grow strong.
