Megjelenés óta megvan a Hail Mary, és még mindig nem nyitottam ki, szégyen.
Marsit viszont mindenképp ajánlom elolvasni, úgy, hogy nekem amúgy nagyon tetszett a film, szórakoztató, igazából bármikor megnézném - na de a könyv annál is sokkal jobb.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
A Hail Mary-küldetés
Megint túl sokáig nem olvastam el valamit, mert előítéletem volt. Az amnézia szó nálam szinte automatikus kaszát jelent, világéletemben olcsó megoldásnak tartottam. Ha őszinte akarok lenni, ez a regény sem követelte volna meg, de elfogadtam a létjogosultságát, mert így szépen el lehetett mesélni a két párhuzamos történetet.
Én A marsit nem olvastam, de a film kapcsán azért végig megvolt a kommunikáció a rajongók és a média felől, hogy a technológiai és tudományos leírások adják a történet sava-borsát, és ezt úgysem lehet élvezhetően vászonra adaptálni.
És a Weir-féle, mérhetetlenül sokrétű, lehetetlenül átgondolt tudományos értekezés itt is jelen van. A szereplők is alig-alig tudnak megnyugodni, mert mindig csak a dolgok 95%-ára gondolnak, aztán jön az író, és még nagyobb szarba viszi őket.
A savbors azonban érzésem szerint nem itt van, hanem a szereplők között kialakuló kapcsolaton, és az olyan pátoszosnak nevezhető fogalmakon, mint az önfeláldozás, a barátság, a hősiesség, a bajtársiasság, stb. De ez így, sci-fi köntösben irgalmatlanul üdítő.
Legmagasabb polcra való könyv, lehet rajta jókat röhögni, meglepődni, meghatódni és jó sokat izgulni, mert itt tényleg van kikért!
