Elden Ring

Üdv a sötét oldalon!

Elsőre ijesztő tud lenni a karakterlap (meg minden más is), de igazából nem olyan vészes.
Én 3-szor kezdtem neki január elején, mindezt egy héten belül (a legelején főleg az zavart, hogy minden szörny/egyéb lazán újratermelődik egyetlen pihenésre), de amikor elkaptam a fonalat (és már nem úgy akartam játszani, hogy mindenhol mindenkit újra és újra megölök, hanem a tényleg a felfedezésre mentem rá, és csak azokkal foglalkoztam pl., akik útba estek), illetve ráéreztem az irányításra/kicsit ügyesedtem, akkor beszippantott rendesen.

Nincs tapasztalatom a varázsló karakterekkel, de ami általános szabály: vitality-t toljad a szintlépéseknél kiemelten, hogy ne legyél olyan könnyen oneshotolható.
Másodsorban, valószínűleg varázspálcázni fogsz: itt olyat keress majd, ami a neked fekvő tulajdonsággal (feltehetően az intelligence-szel) scale-lel erősen. (E,D,C,B,A,S irányba növekszik a scale hatékonysága.)
Stormveil kastély lesz szerintem az első nagy kihívásod (annak a kapujában állhatsz, ha Margitot sikerült becsicskítanod). Ha még nem jártál ott, akkor előtte érdemes megcsinálni Weeping Peninsulát (A kezdőterülettől déli irányba találod.). Ha megleszel Stormveillel, akkor Liurniában "kinyílik" a világ (illetve ott fogsz rájönni igazán, hogy milyen k*rva nagy a játék, és még ahhoz képest is sokkal nagyobb lesz egyébként a mindenféle földalatti - Nokstella és hasonló - "világrészekkel").
Ez szerintem hasznos mankó arra, hogy merre milyen sorrendben érdemes menni. Nem kőbe vésett, de segítség.

Ha találsz olyan földalatti kazamatát, ami a halálba szivat (szó szerint), gondolok itt pl. a kerékkel gázolós kocsis és hasonló vackokra, akkor nyugodtan hagyd ott azokat a p*csába, keress olyan helyeket, ahol boldogulsz, és majd később nézz vissza ezekre. Némelyik jóval könnyebb lesz majd akkor. (Ez az ER könnyebbsége egyébként: másfelé erősödhetsz, és nem kényszerülsz rá arra, hogy esetleg letolt gatyával legyen muszáj itt és most letolni a "kötelező ellenfelet".)

Endure. In enduring, grow strong.

És most hová lett a nagy pofád, Margit bácsi?

Évekig úgy voltam vele, hogy tök mindegy, mennyire könnyű, hülyebiztos és normie játékosokra _is_ szabott az Elden Ring a többi FromSoftware játékhoz képest, részemről no fucking way, nem vagyok reflexbajnok, de aztán csak elkezdte piszkálni az érdeklődésemet.

Még pár hete leszedtem a virágbolti verziót, hogy belelessek - már a karakteralkotónál elborzadtam a fejeken, de végül sikerült találni egy kompromisszumos megoldást (meg amúgy is folyton sisak van rajtuk). Aztán megvettem Steamen, de továbbra sem éreztem a kémiát, emellett kegyetlenül szakadozott a laptopon, ezért visszatérítést kértem. Utána egy darabig még hümmögtem, majd már csak büszkeségből is megvettem PS-re, felkötöttem a gatyát, és belevágtam.

Ezúttal már ment. És oh boi.

Van egy 2 órás van egy vagabondom, akin először kísérleteztem, és egy 11 órás asztromókusom, aki végül a fő karakterem lett. Péntek óta teljesen beszippantott a játék, és kiderült, hogy a sok sejtelmes maszatolás, a titokzatoskodó "itt a gyors tutorial, itt egy fegyver és egy ló, ott a nyílt világ, és menj Isten hírével" hozzáállás ellenére valójában nagyon hamar megszokható és átlátható a játék rendszere. Sokban emlékeztet a BotW-ra, abban is el volt engedve a kezem, és magamnak kellett utánajárni mindennek, ami végtelenül izgalmassá teszi a felfedezést.

Az is szeretem, hogy ugyanazzal a valutával lehet kereskedni és tapasztalatpontokat (más játékban képességeket) venni, és nincs olyan, hogy a játék végére már fel sem veszem a lootot, mert minden jó cucc megvan, és semmire sem tudom elkölteni a pénzem.

A reflex alapú git gud továbbra is távol áll tőlem, az utánaolvasás, a (másik topikból, gothmogtól lopva) "biztos távolságból spell parittyázás" és a jó öreg "addig farmolok, amíg nem leszek erősebb" módszerek váltak be eddig a legjobban.

De kinek mi fekszik jobban. A magamfajta játékos addig kutat, amíg össze nem rak magának egy kellően barátságos játékmenetet, és a kihívásra vágyó FS veterán is dönthet úgy, hogy addig git gudolja magát, amíg puszta kézzel ki nem tépi a szörnyek belét.