Elden Ring

Elden Beast és Mari-gon letudva, nem volt egyszerű, de a Fire Giant jobban megszívatott. (Ő annyira felbosszantott, hogy végső elkeseredésemben kipróbáltam a netről egy "ejtsük csapdába a sziklák mögött, és távolról lövöldözzük le" trükköt-programhibát, ami mindkét fázisban működött. Mindegy, csak túl akartam már jutni rajta.)

A napokban alaposan utánanéztem az egyes befejezéseket, mérlegeltem, és a Rannisat választottam. Még a napmaszkos csávó és a kakamatyi féle befejezéseket választhattam volna a default Elden Lord mellett, a Frenzied Flame-es és a Fiás vonulatokat már nem volt kedvem végigvinni.

Lenne még mit csinálni, több helyen nem jártam, több kicsi NPC szála nyitva van, hátra lenne Elemér, Malenia, több gigasárkány, de ez idáig olyan intenzív (és fantasztikus) játékélmény volt, hogy teljesen leszívott mentálisan. Mondhatni, a sárga megszállott madness jelzőm maxon volt az elmúlt hetekben.

Ezért úgy érzem, hogy a DLC-t már csak összevágott streamen fogom megnézni.