Elden Ring

Ja igen, ezt a hárpiás videót csak most néztem meg, szuper, a Liurniás éneklő denevérhez (?) hasonlóan.

Az Altusra a főlifttel mentem fel, mert beszereztem az ehhez szükséges medálokat, így ez az útvonal kimaradt. Viszont az egyik Carbotos videóban viszont láttam az éneklő hárpiát, és utána is akartam nézni, hogy ez mégis mi.

Elolvastam a latin szöveg fordítását is. Baromira szép és melankolikus helyenként a játék, emlékszem, hogy Lyendellben ütött még meg nagyon a zene és mellé a kihalt város látványa.

Jó, hát ennyire nem vagyok benne a varázslós cuccokban...

Én a fegyverek tekintetében "impulzusjátékos" voltam, ami megtetszett, az ment kézbe. Ennek köszönhetően a játék kb. közepéig használtam a stormveil kastélyos karomfegyvert, míg rá nem jöttem, hogy csak szopatom magam vele, és váltottam egy olyan kardra (kipróbáltam, majd le is ragadtam ennél), ami kb. a 10. játékórában szereztem meg anno. (És mint kiderült, netes leírások alapján is az egyik legbaróbb, legkedveltebb fegyver - Bloodhound's Fang.)

Tényleg, a hárpiák dala megvan? Katt (Amúgy egy Csádi Nóra nevű magyar hölgy énekelte fel.)

Endure. In enduring, grow strong.

Majdnem, a Carian Regal Scepter a nyerő, amit Rennala dobott nekem, aki ugyan opcionális boss, de általában természetes úton eljutnak hozzá az emberek az első egyharmadban, ha már bekeveredtek az Akadémiára. (Oké, annak utánaolvastam, hogy jobb nem igazán lesz, de erre magamtól is rájöttem volna az ötvenedik kvázi feleslegesen kinyitott láda után.)

A Meteorite Staff és a Rock Sling jók voltak a legelején, mert átsegítettek a kezdeti nehézségeken, de azóta mindent lecseréltem olyan felszerelésekre és varázslatokra, amik út közben estek le nekem.

A Ranni questnél pedig mentem volna, amerre a szél/a karakterek motyogásából nehezen kiszedett infók visznek, csak mintha jelezted volna vagy itt, vagy máshol, hogy el lehet rontani, úgyhogy ott betartottam a netes leírásban foglaltakat.

Egyébként ez a guide-os dolog a másik kedvencem.

Mivel rengeteg fórumot láttam az elmúlt hetekben, tudom, hogy van jó sok eltartott kisujjú, önkritikát nem ismerő, ugyanazokat a bölcs mondásokat papagájként visszaböfögő FS fanatikus, akik szerint: "Hát az a legjobb az Elden Ringben, hogy nincs klasszikus quest/journal rendszer, ha ilyen kell neked, menj, és pörgesd a jelölőkkel telibaszott térképű Ubifos játékokat, te nyomorult casual."

Majd jó eséllyel ugyanez a játékos a következő lendülettel már pötyögi is be a gugliba vagy a youtube-ba, hogy Ranni questline, how to get XYZ weapon és how to solve the Sellen bug.

Hallottam egy olyan véleményt is, hogy ez a nagy titokzatosság erősíti a közösségi élményt, mert így amikor összegyűlnek az emberek beszélgetni, akkor mindig tudnak újat mondani egymásnak, illetve aktívan segítik egymást, és valóban. Én ráadásul online játszok, kizárólag az üzenetek miatt, és annyira szeretem a többiek kiírásait: vigyázz, itt valami nagy szarcunami jön. Erre gyere, itt a titkos bejárat. Tarts ki, mindjárt itt a grace. Vagy látok egy rakás vértócsát, már tudom, honnan nem érdemes leugrani, vagy hogy milyen erősségű ellenfélre számíthatok. Tisztára Death Stranding hangulatom van tőle.
(Viszont egyelőre nem summonolom a többi játékost, egyszer próbáltam meg, de Rennala oneshotolt, mert olyan nyomi voltam, míg a másik csávó rendesen harcolt, és inkább visszamentem farmolni és gyakorolni.)
Visszatérve a közösségi élményre és a saját felfedezés örömére, erre Nessajnak volt egy jó áthidaló ötlete: egy journal, amiben visszaolvasható, hogy melyik jóember mit mondott nekem 45 órával ezelőtt 8 területtel odébb.

És ilyenekre az a válasz, hogy az igazi játékos mindent ceruzával jegyzetel papírra... Persze, persze.
(És mielőtt: a legendás varázslatok miatt én is elkezdtem egy jegyzetet, amin kihúzom, hogy mi van már meg, de az NPC-k szövegeit nem fogom kiírni.)

Hát, ha nem tudtad volna előre, hogy meteorite staff, meg Ranni questnél mikor hova mit, és nem lenne meg így az endgame gear, akkor jobban kedved lenne mindenhova (is) benézni, hátha találsz még valami jó cuccot.

De egyébként, igen, jogos, nekem is ez volt talán a fő kritikám a játéknál (történetből/questekből alig "érzékel" valamit az ember).

Endure. In enduring, grow strong.

Igen, ezt mesélted.
Az ilyenekre mondom azt, hogy a háttérmitológia nagyon-nagyon érdekes (és kár, hogy _ennyire_ el van rejtve, de legalább jól megélnek belőle a gaming csatornák, plusz munkaidőben is van mit hallgatni ), de a történettől, azaz a főbb és mellékes eseményektől, amik a játék közben történnek, illetve azok tálalásától egyelőre nem teszem le a hajam.

És nem is lenne amúgy elvárásom a sztoriközpontúság egy hack'n'slash cuccban, csak ha ilyen gigászi open worldöt készítenek, akkor valamivel rá kell venni az embert, hogy kedve legyen minden kő alá benézni:

- A szintlépést egy idő után nincs értelme hajkurászni, mert 1. kevés rúnát dobnak az ellenfelek a katakombákban, 2. a hard cap fölé emelt statok mellett is simán kinyír bármely ellenfél, ha nem vagy ügyes.
- Tárgyakért szintén nem éri meg bemenni az összes helyre, mert már a játék egyharmada óta megvannak az endgame felszerelések.
- Marad a felfedezés öröme, amíg tart, de a sokadik katakomba/barlang/halott város után azért kell rá aludni párat, hogy megint fellángoljon az érdeklődés.
- Vagy a harc szerelmeseinek az, hogy gyakorolják az összecsapásokat.
- Vagy a completionist kattanások.
- És akkor itt jöhetnének be a jó mellékküldetések, amik ébren tarthatnák a kíváncsiságot, ha az összes előbbi verzió kiütve.

Engem jelenleg a completionist vér hajt.

Egy példa arra, hogy egyébként milyen mély háttérelgondolások vannak a játékban.
(Mindössze bő két perc a videó, és a bájos nevű Dung Eater karaktert, illetve az elnevezés értelmét és a mögöttes (japán mitológiai) hátteret magyarázzák el benne. Persze erre a játékban magadtól soha a büdos életben nem fogsz rájönni, maximum, ha feketöves tudora vagy a japán mitológiának...)

Endure. In enduring, grow strong.

Ne is mondd, az első két próbálkozás alatt végig Pisti szavai visszhangoztak a fejemben.

Tudom, hogy ismered (idézted is már máshol), de azért itt hagyom emlékbe:
Helló Astel

Egyébként tipikus From Soft dolog, hogy bitang háttérmitológia, odafigyelés még a díszítésekben, páncélcirádákban is, rengeteg egymással összefüggő apróság (a háttérben), de közben a történetet "elrejti" előled a játék, az NPC-kben rébuszokban motyognak stb. stb. (De ezt már írtam többször.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ranni végre kész, Astelnek sokszor futottam neki a héten, mert varázslóval agyfasz volt, de megvaaaaan! Utána persze anyáztam, amikor megláttam a sárkányt fent a magaslaton, de már rájöttem, hogyan lehet ezeknek az AI-ját kicselezni.

Párhuzamosan futtattam a Volcano Manor szálat, ott a bosshoz kellene bemerészkednem, minden más megvan, és már Leyndellben is eljátszom a háztetős Ezio Auditorét.

És utálom a rúnamacikat.

Így 80 óra fele az épkézláb történet (történet =/= háttérmitológia) és a barátságosabb questrendszer hiánya, valamint a javarészt semmilyen NPC-k* problémája nagyon kiütközik, néha már ott tartok, hogy unom a játékot, de másnap mindig úgy ébredek, hogy érdekel, mi van a következő és azt követő helyszíneken. És aztán mindig jön valami előrelépés, ami miatt szívesen folytatom.

De ahogy sokan leírtátok már, jót tett volna a játéknak, ha kevésbé open world/kisebb.

* Blaiddet és Alexandert, a mágikus köcsögöt kedveltem