A DU-t alapvetően kétféleképpen lehet játszani:
1. Jó akarsz/próbálsz lenni, de hát ugye Dark Urge (nomen est omen). Ekkor egy megváltástörténetben vehetsz részt. (davkar9 a mestere a különböző scenariókban mi miért stb. dolgoknak, de állítólag ez a "nonpluszultra" ultimate végigjátszás élmény szempontjából.)
2. Engedsz a csábításnak, és te leszel a Kardpart legsötétebb lelkű, legrohadtabb gazembere (sőt, annál jóval-jóval több, de az már spoilerezés kategória lenne), akitől Hannibal Lecternek is rémálmai támadnának.
Mindkettő nagy élmény a maga módján: én a sötét úton indultam el (egy jófiús végigjátszás után), és döbbenetesen szórakoztató volt az a hol szarkasztikus, hol maróan cinikus, hol egyszerűen csak elementáris rohadék vadállat, akit játszhatsz. Plusz alkalmat adott arra, hogy az első végigjátszásban kimaradt dolgokra/lehetőségekre ráfeküdjek/azokkal éljek. (Pl. a goblinoknak segíteni a "teethlingek" ellenében; felfogadni/románcolni a sötét elf tyúkot; a mélységi gnómokkal szemben a sötét elf csókának segíteni stb.) Act 2-ben félbehagytam a végigjátszást, mert akkor már közel 350 órám volt a játékban, és besokalltam/már másfelé kacsintgattam, de amúgy meglepően élvezetesre sikerült a gonoszkodás is a játékban.
Endure. In enduring, grow strong.
De baszki, megérte... most fújok egyet (értsd: már meg is vettem az új Paper Mario remake-et Switchre...), aztán szerintem belenézek ebbe a Dark Urge-be
