Dragon Age: The Veilguard

OFF

Egyetértek (részben), de a videó készítője nem is beszél arra, hogy a kettő narrációja azonos lenne, hanem, hogy a saját alzsánereken belül kimagaslóak.

Mivel alapvetően nem vagyok lore-orientált (nem is nézek különösebben ilyen témájú videókat), így részben lehet ezért nem vagyunk közös ponton, inkább a másik topikból MM oldala felé hajlok: nekem a társakkal (szerintem Lae'zel karakteríve a legerősebb), a történettel sem volt gondom, és még az átírások ellenére is szerintem végig vitték a saját koncepciójukat, ami nagy szó a mai világban. Ahogy gothmog is írja, a reaktivitás kiemelkedő, egy ilyen játék soha nem adja egy karakterorientált játék mélységét (erről már korábban is beszéltünk), így nem is érdemes V-Geralt-Kratos felől közelíteni, a mélység másban keresendő.

Nagyon kevés modernkori játékban éreztem azt, hogy a saját morális iránytűm ennyire ki tudtam fejezni, mint a BG3-ban. Ezáltal lett a játék személyes, mély és izmos is számomra. Aki szerintem nem tud belemélyedni a játékba, azt a társak és a történet is ledobja.

Egy parti-alapú játék pedig más, mint egy személyes egzisztenciális válságot taglaló eposz, ez utóbbihoz azért is könnyebb kötődni, mert a cyberpunk kisemberének kálváriája korban és környezetben közelebb áll hozzánk, mint egy középkoriban. Egyetértek, mély és húsbavágó, de ez is volt szerintem az írók célja.

Szóval a kettő nagyon eltér, és abban abszolút nem értek egyet, hogy a BG3 sekélyes lenne, ettől a jelzőtől szerintem nagyon messze áll, még ha a személyes ízlés nem is minősíti kimagaslóra.

ON

Közben kijött a Gameranx és Luke Stephens kezdeti benyomásairól isna videó.

Mindegyik a dialógusok középszerű minőségét hozza fel, meg a roleplay hiányát, hogy a legrosszabb reakció, amit adhatsz, az a grumpy kategióra és még a DAI-hoz képest visszább esett a szerepjátszás lehetősége.

Úgy tűnik, a normálisabb kritikák alapján, a játékmenet csak egy "kis" visszalépés a DAI stílusához képest (akinek az tetszett, itt sem húzza majd a száját), a fő történet visz előre, csak észben kell tartani, aki megveszi, hogy a szerepjátszás csak a főbb történeti pontokon lévő döntésekre hagyatkozik. Így csalódni sem fog.

Off

A BG3 remekül bánik a szavakkal, hihetetlen színesek a narrátor leírásai, humorosak a párbeszédek, és eleinte kétségtelenül bevonja a játékost - de aztán ahogy haladtam előre, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a lore és a fősztori nem túl izmosak, a társak pedig nem érződnek koherensen viselkedő hús-vér embereknek (bár a szinkronszínészek mindent megtettek, amit lehetett, így mindegyiknek akad egy-két ütős és érzelmes jelenete), így a dating simulator része sem tudott megfogni.

A CP2077-et a development hell alaposan megtépázta, a fősztori rövid, a társak/barátok szálai nem azonos súlyúak, de még így is zseniálisan húsba maró és mély. Tök hasonló a két játék alapkonfliktusa, de össze sem lehet vetni V relic miatti kétségbeesését és fokozatos leépülését, a Johnnys oda-vissza beszólogatásokat, meg a 6-8 fajta, a szereplőket különféle módokon seggbe rúgó befejezés érzelmi impaktjait az egész tadpole-Emperor-Orpheus-Absolute cuccal.

Nagyon jó volt a linkelt videó, és értem, miről beszél a srác, de a két játék teljesen más minőség írás terén. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy az egyik egy akció rpg előre kőbe vésett főszereplővel és sztorival, a másik pedig egy klasszikus crpg, aminek a fő feladata az, hogy lehetőségek végtelen sorát biztosítsa a játékosnak a homokozóban, és így óhatatlanul generic és sokszor sekélyes lesz a legtöbb elem. Ezt már sokszor áttárgyaltuk, itt is szóba került.

Nyilván egy történet, annak karakterei simán ízlés dolga, de még az előbbi videó is a BG3-at és a CP2077 hozza fel követendő példának a dialógusok tekintetében, és arra, hogy milyennek kellene lennie egy játéknak "immerzió" tekintetében (hogy bevonja a játékost az önfeledtség, belevonódás szintjén), ezért nekem is furcsa, érdekes lesz és marad mindig, hogy téged ennyire ledob magáról.

A lore videókat hallgatom éppen, és azok tényleg elég érdekesek.

Egyelőre nem áll szándékomban játszani vele, de sztori/lore tekintetében már most jobban tetszik, mint BG3 bármikor. (Tegnap ismét nyomtam a DU runt, és pár óra után belegondoltam, hogy még milyen küldetéseken és karakterinterakciókon kell túljutnom, és ettől olyan mérhetetlen unalom tört rám, hogy le is kapcsoltam a játékot. Az összecsapásokat viszont élvezem - most Tactician nehézségen vagyok.)