Warhammer 40,000: Rogue Trader

Kingmakerhez a Tiefling páros jó cucc, mert kapsz új csapattársat (igazából kettőt, de egyben - spéci karakter) a hozzá tartozó küldetésekkel. Máskülönben viszont egy eléggé egyedijátékmechanikájú, a dlc-vel elérhetővé váló karakterosztályba (Kineticist) tartozik, amit előbb meg kell érteni/tanulni használni (speciális dolgai vannak), amelyre én a Kingmaker idején (még) nem voltam hajlandó, úgyhogy nálam csak a küldetéseik idejére kerültek csapatba, de ezzel együtt is pozitív a mérlegem.

A Varnhold dlc érdekes perspektívájú, egyszer érdemes végigvinni, de annál többet szvsz nem tud adni. Teljesen függetlenül játszhatod a fő kampánytól, teljesen új karakterrel. A döntésed/történések pedig beépülhetnek az aktuális főkampányba (illetve bármelyik később indított főkampányba, ha megvan a dlc mentésed), persze feltéve, hogy még adott pont előtt kerül sor a DLC végigvitelére.

Van még egy dlc, ahol egy alászállós, többszintes dungeont kell kipucolni. Nem egyetlen lélegzetvétellel, hanem mindig vissza-visszatérve. Ez szódával elmegy, bizonyos helyeken eléggé komoly kihívást jelent, de ezért is írtam, hogy nem egyetlen lélegzetvétellel (a játék rendben szól egyébként, ha ott tartasz már, hogy érdemes visszatérni kazamatákat pucolni). (Ez tulajdonképpen a még játszható, valamelyest élvezhető verziója annak a WotR dlc-nek, amit viszont majd mint ördög a tömjénfüstöt, úgy lesz érdemes elkerülnöd, mert rém unalmas, időhúzós jellegű, még értékelhető történettel sem rendelkező csapdahatástalanítás és hentelés fesztivál lesz.)
Ennek itt a Kingmakerben még van legalább valami háttértörténete, oda kell figyelni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy teljes értékű befejezést érj el benne, és valószínűleg must have, ha el akarod érni a 20. szintet a karaktereiddel. Durván jó Perception-re azért szükség lesz hozzá, mert rengeteg a titkos ajtó, és néha kulcsfontosságú dolgok (legalábbis a történet megértéséhez/a "titkos befejezése" eléréséhez) ilyenek mögött rejtőznek.

Endure. In enduring, grow strong.

Amikor anno csomagban vettem az csak a két alapot tartalmazta dlck nélkül. Kingmakerhez majd megveszem a tieflingeset (legalább +1 az újrához). Wotr, ha lesz is újabb leárazás mire odajutok, valószínűleg szintén előbb tiszta alappal kezdem. Ahogy láttam a leírásokból ott van bekapcsolódó és független dlc (+direkt postgame fanservice).

RT-ben szerintem szintén vállható a natúr elsőre mert ott már minden dlc csak hozzáad a meglévő tartalmakhoz. Pl Void shadows kötelező, de act2-ben (ahol az "igazi" játék kezdődik) eléggé rátelepszik/megakasztja a főszálat.

Nekem a WotR zárása volt csak olyan, ami kurta-furcsa volt az addig vezető grandiózus úthoz képest, de egyébként egyáltalán nem volt rossz az a kampány. (S én az egyszerűsített Hereos of M&M féle részét amúgy jobban kedveltem, mint a Kingmakerben az uradalom irányítását/építkezéseket.)
Ugyanakkor tény, hogy a Kingmaker kicsit szabadabban kóborlós és kisebb volumenű, egyben kevésbé sötét, meseszerűbb stílusa jobban tetszett, mint a WotR Worldwound felé terjeszkedő hadi kampánya, ahol a vége felé már-már isteni szintű hatalommal rendelkező lények adták egymásnak a kilincset.

A WotR-nél, ha belekezdenél azért egyszer, majd szólj, és írok pár dolgot a DLC-kről. (Van köztük igen jó, de van egy-két meglehetősen rossz, szvsz kerülendő is.)

Endure. In enduring, grow strong.

A WotR kampány bannert meglátva mindig másodpercekig kell emésztenem, hogy mi is történik pontosan a képen... A vibe, spoiler nélkül minimálisan ránézve a mythic pathokra, alapján tartok tőle, hogy nem is fog annyira tetszeni. A túl mágikus mágia annyira nem jön be. Eredeti terv időrendi megjelenés volt pont a fejlődés miatt. Kellett egy kis idő RT után megszokni a Kingmakert is. Remélem a WotR nem lesz annyival jobb/kényelmesebb gameplay szempontból, hogy utána "játszhatatlan" legyen a PK.

Társakkal jól elvagyok. Mivel a könyves küldik a promo art csapatot használják én is velük megyek meg amúgy is ők azok akik szimpatikusabbak. Egyedül az orkot cseréltem le Valra/akinek éppen küldije van. Többiekkel sincs bajom*, csak át ugye az a fránya csapat limit, meg van akivel többet kéne bajlódni harc közben. RT ilyen szempontból ~jobb. Ott is volt egy 2-3 fős core, de többet és többször cserélgettem a "sótlan" karakterek közül is.

Saját karaktert chaotic neutralról kezdtem aztán annyi vargabetűt írtam le, hogy jelenleg neutral goodnál tartok. Gondolom pont lawful szövegek miatt. Vérengzés annyira nem tűnt fel, LE-nél igen, de így most nem emlékszem olyan kiugróan kegyetlen LG szövegre. Roleplay szempontból nem olyan rossz, hogy a kormányzás miatt a laza kalandor valamennyire megkomolyodik.

*pl a gnómot elsőre egy arrogáns pöcsnek tartottam, de főleg az első küldije után, egész megkedveltem. Kommentárok miatt jó lenne cipelni őt is. Goblin, undead elf hasonló a helyzet. A törp egyedül aki gyenge. Prológus alapján őt kaptam a kezdő csapatba ezért becsületből act1-ben még cipeltem magammal, de azóta a küldijén kívül nem foglalkoztam vele. szerk fekete Aragornt el is felejtettem, azt hiszem ez el is mond róla mindent... Vele sincs bajom, de elég kétbites a karakter/története.

Egy másik fórumról valaki zsinórban játszotta végig a három játékot (RT, WotR és Kingmaker sorrendben). Ő legjobbnak az RT-t érezte, míg a WotR és Kingmaker viszonyában egyértelműen az utóbbit élvezte jobban, elsősorban a "földhözragadtabb", a WotR-nél kevésbé monumentális (nem világmegváltós) jellege miatt. Hozzátéve, hogy egyéb szempontokból (karakterfejlesztési lehetőségek, QoL dolgok, úgy egyáltalán cRPG készítési tapasztalat stb.) a WotR persze fejlettebb már a Kingmakerhez képest.

Biztosan rájöttél már, de a csapattársak jelleme egyébként nem egy véresen komoly valami. Nok-nok például hiába kaotikus gonosz, igazából egy szeleburdi goblin, aki a nagyobb (termetű) népek kalandozóihoz hasonlóan hőssé szeretne válni. Egyébként igaz, a Kingmakerben relatíve kevés a felvehető NPC (persze mercenary-t bármilyet gyárthatsz, de ők személyiség nélküliek lesznek). A WotR-ben többen lesznek (valamivel), de ott sokuk nekem teljesen jellegtelen/szürke/színtelen-szagtalan volt, míg itt mindegyiket lehetett kedvelni valamiért, s a maguk módján egyediek voltak (még ha mondjuk pl. a klasszikus Bioware fényévvel jobb karaktereket is tudott írni, főleg a KotOR/Mass Effect érában.) Viszont a két legjobb NPC-t szerintem a WotR-ben fogod megtalálni majd. Az egyikük egy, a bleachingnek már igen előrehaladott fázisában lévő, törvényes halál jellemű (és e szempontból baromi jól/hitelesre megírt) gnóm halállovag (Regill)! Nekem ő volt a kedvencem (s úgy is működött vele a kémia és közös kalandozás, hogy én kaotikus semleges jellemű, Trickster utat követő drunken monkkal játszottam, ami kb. az ő antitézise). Vicces volt, mert a záró diasor szerint mindaz a rengeteg sok káosz, amit a társaságomban végigélni volt kénytelen, úgy 100 évvel visszavetette nála a bleachinget... (De pl. a fent említett srácnál, aki Aeon utat követett, teljesen más volt a záródiája: ott Regill miért él még mindig? "the commander didn't give me an order to die" )
A másik (Daeran) pedig egy elsőre kiállhatatlannak tűnő, mindenkit lenéző, végtelenül cinikus, semleges gonosz! jellemű, de mégis a gyógyításban jeleskedő aasimar orákulum (az orákulum egy kvázi papféle, de olyan mint a sorcerer a wizard/sorcerer vonalról) volt, aki egyébként inkább kaotikus semleges volt a tényleges jellemét tekintve, és olyan banter megjegyzései voltak (a mindenen gúnyolódó, léha cinizmus jegyében), hogy nem egyszer hangosan felröhögtem játék közben. Őt egyébként nagyon utáltam az elején, csak azért került be a partiba, mert kellett a divine jellegű mágia (jól gyógyított, de mellette sebző dolgai is voltak), és a másik pap, aki viszonylag hamar elérhető volt, olyan sótlan volt, hogy a küldetésein kívül egy percig sem volt a csapatomban. Azután pöpec mód megkedveltem Daerant menet közben. S érdekes a háttértörténete is.

Kingmaker újrázáshoz... egy dolog, amit nem szeretek az Owlcat játékok jellem vonaláról: a törvényes jó jellemhez passzoló válaszok sok esetben kifejezetten kegyetlenek, szinte szadista büntető jellegűek. Nem emlékszem már, hogy a paladinhoz kötelező-e a törvényes jó (az első karakterem ott egy Hospitaler paladin volt, s talán lawful good volt), de én ennyi "kivégezni, halálra ítélem, büntetése halál stb. jellegű párbeszédopciót még egyetlen játékban sem láttam, mint ami a Kingmakerben és valamelyest a WotR-ben is a lawful good jellem mellé járt. (Esküszöm, még a lawful neutral is kevésbé szívtelen nem egy esetben.)

Endure. In enduring, grow strong.

Történet, hangulat nagyon tetszik, különösen az a része, hogy nem a világot kell megmenteni (pl PoE, Tyranny ezért ment félre pár óra játék után). Szépen nevelgetjük a királyságot a csapattal, egy kis ülésezés, egy kis kaland, közben meg szépen telik az idő. Így hogy már ráéreztem a tempóra, mit, mikor érdemes csinálni a time limit átalakult együtt töltött idővé ami elég erős hangulati plusz. Minden lvlup és jelentés közelebb hozza a csapatot.

Na persze jó lenne több sima társ küldi/event mert úgy látom ezek elég ritkásan vannak szétszórva a fejezetek között és azon kívül nem nagyon lehet érdemben "haladni" velük. Pl Valt hajtom románcra eredménytelenül, aztán hónapokkal később derült ki, hogy táborozás (térképen leülés nem aktiválja) adja a szöveget amivel lehet növeli a számlálót a folytatáshoz. Így már sikerült végre elérni a ~kapcsolatot. De a sima barátságok is szüneteltetve vannak, sokszor érthetetlenül.

Nem is igazán negatívum ez - on felé kanyarodva - RT is hasonlóképpen épül fel. Viszont ott a fejezetek, fő- és társ küldik tisztábban elhatárolódnak és paradox módon hiába a nagy szelet galaxis mégis "kisebbnek" és lineárisabbnak érződik a PK királyságához képest.

Jövőbeli újrázáshoz is érik a kedvem (persze előbb WoR és újabb RT kör, más játék), de egyedül az tart vissza, hogy 85+%-ban szerintem ugyanaz lenne a végigjátszás. Portrét meghagyva talán lehetne a default kari paladin de maradnék ugyanúgy good vonalon, mostanival nagyjából megegyező döntésekkel. Esetleg az időt, fejlesztést, tudnám optimalizálni már korábban, de most így elsőre "elrontva" sem érzem azt, hogy le lennék maradva.

A Kingmaker "lassan építkezős" játék, KotOR1 relevation és hasonló wtf momentumokra/fordulatokra ne számíts majd a történetben. Ellenben a végére mégis egy monumentális valamivé áll majd össze az egész, a társaid is révbe érnek, a döntéseidről durván részletes diasorok fognak beszámolni stb. Nekem nagyon teljes játékélményt adott, olyasmit, amit anno elsőre mondjuk a Baldur's Gate 1-2, csak persze ezúttal már modernebb köntösben. (Viszont Mass Effect jellegű cinematic játékélményt nem fogsz kapni tőle.)

A secret endingre elsőre nem mennék rá (amikor még nem is érti az ember a történetet, szvsz felesleges), de ha lesz kedved egyszer újrázni, akkor érdemes megcélozni, mert itt megéri az abszolút happy endinghez. (Érdekes, a WotR-ben még guide-dal is nehéz elérni a secret endinget, annyi aprósággal el lehet cseszni, miközben - ahogy olvastam - a titkos befejezés tulajdonképpen szarabb (helyzetet teremt), mint a sima, gyalog ending...)

Egyébként, igen, rohadt nagy/hosszú lesz a játék, de nem kell vele törődni, csak tolni, azután az események adják magukat. Arról tudj még, hogy a főküldetések egy része időlimites, és bár nem könnyű kifutni belőlük, de ha nem törődsz velük, csak kalandozol, akkor bizony ki lehet, s ott bukik a báróságod, ergo game over.

Ha a sztori/felfedezés élménye/csapattársak stb. miatt játszanád, szerintem nyugodtan vedd le a nehézséget akár sztori szintig. A játék már normál nehézségen is kemény tud lenni (fölötte meg pláne), főleg alacsony szinten, illetve később is lehet néhány difficulity spike, s míg ki nem ismerted a rendszert/nem csinálsz olyan karaktert, amely kifejezetten jól veszi a nehézségeket is, addig ez belevihet frusztráló szituációkba.

Ja, és egy jótanács a végére: a Persuasion skillt mindig toljad a fő karaktereddel, akkor is, ha nem lenne bent neki default! A WotR-ben már úgy csinálták meg, hogy a partidban lévő legjobb karakter használja, ha előjön ilyen szituáció, de a Kingmakerben még csak a main character élhet vele, még akkor is, ha az összes aktuális társad egyébként elbűvölő dumagép lenne... És lesznek majd helyzetek, amikor jelentős XP mennyiségről vagy éppen küldetés kifutásról bizony Persuasion check fog dönteni (vagy az is kelleni fog hozzá). Szóval, ha majd jut rá szabad feat-ed (ami harcosnál meglehet), akkor érdemes lesz egy-két olyat is felvenned, ami javítja a persuasion értékedet. (Amúgy sem haszontalan a harcosnál, mert ha jó vagy benne, akkor pár célirányosan felvett feattel (Shatter defense, dreadful carnage stb., ha jól rémlik) az ellenfelekből rettegő takonykupacot is csinálhatsz akár néhány jól irányzott ütéssel/vágással.)

Endure. In enduring, grow strong.

Fél-off folytatás. Külön topicot nem találtam, de van annyi átfedés a különféle gameplay rendszerek között, hogy maradhat.

Szóval Pathfinder, elkezdtem mágussal. Harc nagyon nem adta, turn based kissé esetlen, realtime pause számomra túl sok, a mmot megszégyenítő mennyiségű skillel még inkább. A könyves döntésekben amúgy is a default karakter szerepel szóval újrakezdtem vele. RP rész így már jobban bejön, gép is szépen intézi a harcokat (ahol kell azért használok skilleket) és a hangulat is elkapott végre.

RT sok szempontból azért könnyebb/kényelmesebb. Mindenesetre mostanra már nagyjából belejöttem, azóta számolom a perceket minden újabb indításig. Viszont bakker ez is de hosszú lesz... Gondoltam, hogy használok guideot, mert láttam van secret endig amire alaposa oda kell figyelni. Valószínűleg már úgyis elrontottam szóval marad ez a felfedezős kör első megérzés alapján. Ami részben kár, mert nem tudom lesz e erőm később újrázni csak amiatt.

Na igen, a WotR még ijesztőbbnek tűnhet, főleg, hogy a mythic path mechanikákhoz még külön featek és választható fejlődési fák vannak pluszban. (Azokat nem látod a CC-ben, csak akkor "köszönnek" be, ráadásul szerencsére szakaszosan, s nem egyben az egészet a nyakadba ömlesztve, amikor eljutsz a történet megfelelő pontjára.) A Kingmaker azért egyszerűbb.
(Én közben kibekkeltem, míg elszállt az ihlet, úgyhogy a jó öreg Baldur's Gate-et (1-2) raktam fel. Pont el is leszek szerintem vele (már ha bele nem unok menet közben) míg remélhetőleg kijön az uccsó Rogue Trader DLC.
(Volt egy meredek pillanat a Kingmaker elvetése és a BG1 felinstallálása között, amikor hirtelen a WotR-rel is kacérkodni kezdtem gondolatban, mert egy Aeon utat választó Kineticist piszkálta még a fantáziámat tavaly, de a valahol 300-350 óra között belerakott játékidő után olyan megcsömörlésem volt, hogy hamar kukáztam akkor az ötletet.)

Endure. In enduring, grow strong.

Úgy alakult, hogy bele tudtam nézi újra a CC-be. Bele is szédültem. Kingmaker talán nem lesz gond, John Pathfidert vagy a mágust fogom választani. Valószínűleg az utóbbi mert az lefedi a varázslatot és mivel sorc ezért a cha/kidumálás is rendben lesz(?).

WoR még "rosszabb" volt és ott még az előkészített karik sem segítettek. De az majd egy 100+ órával későbbi probléma lesz. Persze abból kiindulva hogy megtetszik ez is. Lehet pár nap múlva mégis RT újrázás lesz inkább.