Megkésve bár, de... megkésve néztem meg ezt a filmet, mivel mit várhattam tőle? Hollywoodi tömegfilmnek nézett ki, a lerágott csont, a rock and roll korszak, bemutató alapján egy unalmas, gyenge, kategóriátlan film.
Tévedtem, hú, de nagyot tévedtem. Talán a tavalyi év (habár nálunk csak 2001-től játszák) leglebilincselőbb vígjátéka, hihetetlen megvalósítással. Érthető sikere: Cameron Crowe ritkán rendez, de akkor tarol, most pedig egy adu ászt húzott elő a zsebéből: összehozott egy - szakértők szerint - meglepően sok megtörént eseményt feldolgozó, de azért megírt forgatókönyvet, ami félig róla, félig a stílus, a kor, a tömeghisztéria színfalak mögötti életéről szól.
Vígjátéknak mondanám, mivel lazán végig lehet hahotázni, de itt végre nem a testi hangokon, a nagy beszólásokon, hanem a lehetlen jeleneteken és a kiszámíthatlan törénéseken lehet nagyokan kacagni. Emellett egy lassan kibontakozó, árnyaltan ábrázolt szerelmi történet is, amit a végén azért picit Hollywoodosítanak, rövid teret adnak neki, de tűrhető...
Mit kell a filmről tudni? William Miller (valóságos alakja maga a rendező) 1973-ban, 15! évesen a legnagyobb újságtól, a híres Rolling Stone-tól 1000 dolláros megbízást kap: a feltörekvő félben lévő Stillwater zenekarról kell cikket írnia. A Nehen engedi el kemény kezű anyja a zenekar turnéjára, ott ellenségeskedést vált ki egyesekből, és belát a dolgok legárnyaltabb részeibe, mégis elmegy, és kitart a csapat mellet. Kritikusként működik 15 évesen, és felnőtt kritikus tanácsát nem fogadja meg: nem tud kívülállóként szemlélni a történésekről, elkapja a zenekar és az azt körülölelő dolgok örvénye és a mélybe sodorja, egészen személyes kapcsolatba kerül a Stillwaterrel.
A filmről nem akarok több pozitívumot mondani, mert úgyis azt mondom mindjárt, hogy bolond, aki nem nézi meg, akkor jöjjenek a negatívumok, de csak azért, hogy lássuk, ilyen a legjobb filmekben is van. Szóval a befejezés nagyon bugyuta és "amerikai" totál happy end, ahol a főszereplő megdicsőül, és a szokésos, hogy felülkerekedik azokon, akik alatt volt eddig, de hát elnézhető a csöpögős utolsó 15 perc, ha az előtte évő több mint 100 percet végigizgultuk...
A film erőssége - kitalálható - a zene. Legendás zenekarok nevei, számai zúgnak végig a filmben és abszolút korhű, nagyon jó zenei aláfestést kapott a Majdnem híres c. film, amelyet én a szívembe zártam, mert olyan nagyon jó és közeli, csak a végét nem értem miért ílyen lett.
Szóval aki életébe hallotta már azt, hogy rock and roll, az halálos bűnt követ el, ha nem nézi meg, és ha valaki más nem nézni meg, halálos bűn. Ezt látni kell!
-Osztályzat: HUMOROS, RENFÍVÜL HATÁSOS, ROPPANT LEBILINCSELŐ KULTUSZGYANÚS VÍGJÁTÉK
-Megnézni: muszály, alapfilm mindenkinek
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
