Szerintem egy országot nem lehet kívülről, megszállással demokratizálni. Az csak látszatdemokrácia lesz. Nincs rövidebb út. Ahogy az angolok beavatkozása is a gyarmati népek életébe - minden ellentétes híresztelés ellenére - durva torzulásokhoz és alapvetően negatív irányba hatott. A fejlődést minden népnek magának kell kivajúdnia (lásd Japán). Kívülről lehet kicsit segíteni, de nem úgy ahogy az amik csinálják.
Amit az USA tesz, az nem más mint hozzá hű rendszerek erőszakos létrehozása a Közel- és Közép-Keleten, rövid és hosszú távú céljai érdekében. Ennek része a demokratikus intézmények exportja is. Amíg egy diktátor úgy táncol, ahogy az USA fütyül, addig valahogy sosem érezték szükségét a demokrácia terjesztésének.
Az USA eddig nagyon szenvedett, mert elveszítette a SZU-ban az ellenségét. Most Bush rátalált az új, az ideális ellenségre: a terrorizmusra. Miért ideális? Mert nem látható, tehát sohasem tűnik el. Mindenütt jelen van, tehát a CIA és az amerikai hadsereg bárhol beavatkozhat (bizonyítékot gyártani a világ legegyszerűbb dolga).
Az iraki háború most évtizedekre biztosította az arab terrorizmus növekedését, és az igazi cél éppen ez volt. Így most már mindig lesz miért beavatkozni és szép csendben terjeszkedni. Én azt mondom, hogy a terrorizmus elleni harc jelszava a világtörténelem legnagyobb blöffje, és a legfondorlatosabb hazugság, amit csak ki lehet találni. Ebben nagyok az amik.
Ráadásul a terrorizmus elleni harcnak megvan a belpolitikai hozadéka is: feltűnés nélkül lehet növelni a lakosság ellenőrzését, megfigyelését.
Na jó, befejeztem. Az orwelli vízió körvonalazódásáról és az amerikai kultúrmisszió mibenlétéről majd egy másik alkalommal.
-- Censored --
