Háborús filmek és a valóság

Lehet, hogy félre érthető voltam. Az én szótáramban a "hithű kommunista" nem negatív szó. Csak sajnos a komenisták egyáltalán nem hisznek abban, aminek a nevében parasztkodnak. Én úgy gondolom, hogy Cseres naív ember volt, amikor azt hitte, hogyha mi önvizsgálatot tartunk, akkor majd a szerbek, a románok és a csehszlovákok is önvizsgálatot fognak tartani.

Egyrészt - ebben nagyon igazad van - jó dolog, hogy egy olyan néphez tartozhatok, amelyik TÉNYLEG önvizsgálatot tartott és megbánta a bűneit (megtisztult) (legalábbis a fasizmustől, sajnos a kommunizmustól még fikarcnyit se), másrészt azonban elég elkeserítő, hogy ezt a tényt a többi - még sokkal jobban fasiszta - ország (Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia) arra használta fel, hogy kisantant propagandát csináljon belőle és még jobban ellehetetlenítse a magyak kisebbség életét.

De gondolom ebben hasonlóan látjuk a világot.

Cseres Tibor egyik többszörösen kitüntetett írónk, pont a tisztánlátó típusból. Vérbosszú Bácskában c. tényregényét, csak közvetlenül a rendszerváltás után merték kiadni, e mű Kanadában is megjelent. Egyik szépirodalmi műve már felhánytorgatja a szerbek felelősségrevonását. A délvidéki eseményekről a magyar tv-ben is csak több évvel a rendszerváltás után beszélhettek, jóval Cseres könyve után. Ennek a műnek is vannak hibái, mivel a kutathatóság korlátozott, csak interjúkat, korabeli írásokat szerzett, így még mindig nem lett teljes a kép.

A 60-as 70-es évek magyar történelmi filmjei az önelemzés jegyében születtek, nagyon helyesen. Számtalan jobbnál-jobb kritikus alkotás született (pl: Fábry Zoltán filmjei), a magyar filmművészet a világ élvonalához tartozott. Szinte majd mindegyikre rá lehetne sütni, lám ezek a fasiszta magyarok. A Hideg napok egy ilyen film, az igényes közönséget óriási veszteség érte volna, ha Kovács András dokumentumfilm rendező nem készíti el 1966-ban.

Cseres, mint egyik vezető írónk részt vett a közéletben, még a művelődéspolitikában is, de ebben a nagy demokrációban, tudtommal senki egy rossz szót sem szólt rá (pedig már több mint tíz éve halott). Gobbi Hilda, Major Tamás, ugye milyen hatalmas nevek, pedig ők voltak színház világában a párt legfőbb kiszolgálói. Lényeg, azok az információk, mellyel Cseresről rendelkezem, pont pozitívak.

Nagymamám - aki ott élt és ott volt akkor - azt mondta nekünk, hogy a Hideg napok szerzője hithű internacionalista komcsi volt, aki annyira naív volt, hogy azt hitte, hogyha mi magyarok bevalljuk töredelmesen a bűneninket, akkor majd a szerbek is önként bevallják azt a rengeteg vérengzést, amihez képest auschwitz csak egy játszótér volt. Persze ez óriási naivitás volt, hiszen a szerbek, de még a románok, sőt az amerikaiaik is a Hideg napokat mutogatták mindenütt a világban, hogy "lám, lám, a náci, fasiszta magyarok..."

Szerencsémre - vagy inkább szerencsétlenségemre - nekem elmesélte a nagymamám, amit látott. Hát ha ebből filmet csinálnék összeokádná magát Mr Spielberg, az tuti.

A Fimmúzeum műsorán lesz látható Kovács András: Hideg napok c. filmje, Cseres Tibor azonos című dokumentumregényéből, mely az újvidéki vérengzést dolgozza fel. Cseres megírta a szerbek által elkövetett atrocitásokat is, de ezt a könyvét hosszú évekig nem engedték kiadni. A Hideg napok, rideg tényszerűségével, művészi megoldásaival, többek között Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor játékával, fejbekólintó élmény.
Szerény véleményem szerint, a második nagy háború eseményeit feldolgozó alkotások legjobbja.