Szerintem semmilyen abszolút vagy totális háború nem győzhet le egy mélyen gyökerező, népi partizánháborút (lásd: németek a SZU-ban). Az ilyen mozgalmak ellen csak egy megoldás van: a lakosság teljes kiirtása. Ezért aztán lokálisan ezt csinálta Hitler és az USA is Vietnamban.
A japán példa szerintem fals, mert a japánok megszállók voltak a meghódított területeken, és utálták is őket rendesen. Márpedig a lakosság támogatása nélkül, utánpótlás hiányában egyetlen hadsereg sem képes hosszabb ideig ellenállást tanúsítani. A japánok még így is nagyon jó teljesítményt nyújtottak.
-- Censored --
A vietnámi háborúról a tények. Az északi állam létrejöttekor megalakul a Vietnámi Demokratikus Köztársaság. A VDK hadereje egy független ország reguláris hadserege volt. A franciák kiűzése után, a déli területeken megalakul a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (NFL), ez lényegében egy partizánszervezet, ők voltak az amerikaiak szerint a vietkong. Ez később általánosíthatták, mivel az amerikaiaknak a VDK haderejével is sokszor meg kellett küzdenie.
Az amerikaiak csak azért nem nyertek Vietnámban, mert nem viselhettek abszolút háborút ellenük, ennek gátja a Szovjetunió és Kína. Korlátozott háborúban a nép támogatását élvező kormányt nem lehetett megdönteni. Abszolút háborút viselt az Egyesült Államok, Japán ellen és a dzsungelekből is kiseprűzték őket viszonylag könnyedén. Az USA hadereje az összes nagy csatáját, ütközetét megnyerte Vietnámban. A híressé vált Tet-offenzívát is ám. Szigorúan katonai, hadműveleti értelemben az USA-t nem győzték le, erre képtelenek voltak. A társadalmi és politikai nyomás kényszerítette őket a kivonulásra. Észak-Vietnám területét ugyan bombázhatták, de nagyerejű szárazföldi hadműveleteket (mint, a franciák) nem indíthattak ellene, mivel ez kiváltotta volna Kína közvetlen katonai beavatkozását, ez pedig a III. világháború rémével fenyegetett. A háborút azért zárták le, mert a Szovjetunió elvesztette éreklődését a térség iránt és a tekintélyéban alaposan megtépázott USA-val összhangra találtak. A Szovjetunió pálfordulása, összefügg a Kínával mindig viharos kapcsolatával, Ho Si Minh pedig Mao Ce-Tung vazallusa volt. Még a partizánháború lebonyolítását is a kínai gyakorlati tapasztalatok felhasználásával oldották meg. Mao majd két évtizedig harcolt a japán hódítók ill. a Kuomintang erői ellen.
