Hmmm... végig olvastam az eddigi hozzászólásokat, és volt régebben egy téma, amihez hozzáfúznék valamit. Ez a téma a realitás a játékokban.
Most képzeljetek el egy tök reális RTS játékot... Dög unalom lenne... Mit csinálnál folyamatosan? Ásatnád a katonáiddal az árkot, majd belefektetnéd őket, és mondanád nekik, hogy tüzeljenek. Aztán néhány hét (vagy hónap) játék után (ne felejtsük el, hogy teljesen reális, tehát egy perc az nem egy óra a játék valóságában) vagy a te árkodban, vagy az ellenségében lennének nagy veszteségek, és amikor már elhanyagolható az ellenséges tűz, akkor jönne maga az igazi harc. Hááát... Ráadásul nem is felülnézetből néznéd a csatát, ha te lennél a parancsnok, hanem sima FPS nézetből, a többi katona mögött állva... Így azért már más a leányzó fekvése, nemde?!
Vagy űrstratégia: realitás: nem is kellenének hangok, csak a beszédek. (Az űrben nem terjed a hang)... Eltudnátok képzelni egy scifi filmet vagy játékot robbanás hang nélkül... Én nem... Oké. Akkor következő realitás: Csak csillagtérkép mód van a játékban, az is úgy, hogy nem jelzik az ikonok, hogy milyen fajú (barát vagy ellenség) a közeledő hajó, csak ha már elég közel van. Nem kellene 3D nézet sem, hanem egy FPS nézetből a "szélvédőn" kibámúlva lehetne csak megtekinteni a csatát... És ha az a hajó is elveszne, amin ülsz, akkor... Game óver...
Szóval nem is tudom, hogy kellenének-e realisztikus játékok. Feláldozzuk az egyszerűség és az átláthatóság oltárán... És ez így van jól...
A számítógép embertelen: egyrészt tökéletesen programozott és szabályosan működik, ráadásul teljesen őszinte. - Isaac Asimov
