Háborús filmek és a valóság

Én is olvastam a népszerű történelem sorozatban egy éve egy könyvet, ami meg Epa másik említéséről szólt a Przemysl ostromáról. Azóta ha átvillamosozok a Margit-hídon és meglátom a budai hídfőnél azt a szobrot, ami oroszlánt ábrázol, mindig eszembe jut az, amit a magyarok véghezvittek galiciában (mivelhogy az a szobor ennek állít emléket, csak kiskoromban ezt még nem tudtam )

Baró kevés felszereléssel és kaja nélkül tudtak ellenállni egy hatalmas orosz gőzhengernek.

Én most olvasok egy könyvet, a Doberdói, Isonzói harcokról.
Nem'tom, mennyire nevezhető komoly műnek, de egyész normálisnak tűnik. A "Népszerű történelem" sorozat köteteként jelent meg. Kis alakú. Most az íróját fejből nem tudom. A címe: Doberdó, Isonzó, Tirol
Ami a legdurvább benne, hogy a 10000-es számokkal csak úgy dobálóznak bene a veszteségek közlésésnél. 20000 halott már nem is számít soknak.
Az isonzói csatákban (11 volt) rendre 50-150000 között mozognak a veszteségi adatok mindkét oldalon. Szörnyú...

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.

A magyar katonákról számos filmet készítettek.
A Könyörtelen időkön kívül.
Kovács András rendezésében Bekötött szemmel (1974). A szerencsétlen sorsú Madaras Józseffel a főszerepben.
Októberi vasárnap (r : Kovács András,1979) Az a bizonyos nyilas vészkorszak kezdete.
Kovács rendezte minden idők legjobb filmjét a Hideg napok (1966) címűt is. Nem győzőm hangsúlyozni, máig semmi vád nem érheti a művet, tökéletesen mutatja be négy katona (négy jellem) felfogását ezekben a tragikus napokban, mindezt ragyogó színészi alakításokkal. Technikailag oly gondosak a készítők, hogy a 40-es évek harcászati szabályzatához igazodnak.
Emlékeimben még több "magyar honvéd a háborúban", témájú mű él, de ezek címeit, alkotóit most nem tudom felidézni. Jellegükben pszichológizáló, inkább művészi értékkel bíró filmek.

Ne feledjük a sallangmentes Krónika (r : Sára Sándor-1982), vagy erősen rövidítve Pergőtűz néven futó dokumentumfilmet sem. Elsősorban az egyszerű "legénységi állományú egyénekről" és csapattisztekről szól. Ezeknek a reszketeg öregembereknek emlékeiből derül ki igazán, a romantikamentes (írói és filmes lelemény nélküli) háborús frontszolgálat.

Végjáték a Duna mentén (filmsorozat a Horthy-féle kiugrás előkészítéséről és végrehajtási kísérletéről, 80-as évek eleje).

És ha már így belejöttem.
Én is jártam Isonzónál (r : Többen, 80-as évek eleje).
Furcsa ez, de sokan már nem tudják, Piave és Isonzó folyóknál, a Doberdo-fennsíkon sokkal több magyar katona veszett oda, mint az egész 2. világháborúban. Przemysl városát és erődjét 4 és fél hónapig tartották ostrom alatt az oroszok, eredmény 120000 főnyi döntően magyar katonai veszteség. Manapság már elfeledjük, az 1. vh.-ban pedig jóval nagyobb katonai veszteség érte Magyarországot. Katonailag sokkal jobban kizsigerelte az országot ez a háború, a katonák pedig összességében jóval rosszabb körülmények között harcoltak. Furcsa ez.

A magyar katonáról mért nem csinálnak filmet?! Azt hiszem, hogy pl. az a száz-jópár ezer magyar katona megérdemelné, akik mondjuk a don-kanyarban maradtak. De a Többi is!!!

Az Ő történetük is legalább olyan szomorú, mint Ryan mama elvesztett 3 fia, és legalább olyan izgalmas, mint a partraszállás. Mondjuk, amikor '43 jan. 28-án Nowij Oskolban az utolsó 6 magyar páncélos fedezte az utolsó lángoló hídon a magyar-német csapatok átkelését aknatűzben, amikor minden oldalról fenyegették őket az oroszok.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.