De ezt nektek is tudnotok kellene, vagy csak nem tanultátok meg rendesen az iskolában!
A cölibátust a clunyi reformok vezették be (itt rémlik valami?
), és a lényege éppen az volt, hogy addig az apátok (vagyis a közösségek és a szerzetesi rendek vezetői) egész kis birodalmat gyűjtöttek maguk köré, a búcsúcédulákból meg mindenféle másból befolyt javak is őket illették, ezért sok pénz felett rendelkezett az apátság vezetője. Persze volt felesége is (netán ágyasai), gyerekei, és természetesen igyekezett az "uradalmát" és a vagyonát az udódja(i)ra ruházni. Éppen ezért volt ez zűrös és sötét korszaka a kereszténységnek, mert nem a vallás kitűzött céljait követték, hanem világi gazdagságot és -hatalmat (pápák!) hajkurászták.
Éppen emiatt lett a cölibátus, hogy ez a fajta orientáltság megszűnjön, és ez így működőképes is lett. Tehát hogy ez mindenféle szándékos elnyomása lenne a természetes érzéseknek, meg hű de szemét konzervatív módszer, ez nem igaz, erre szükség van!
Ahhoz hogy valaki papnak menjen, ahhoz valóban óriási elhivatottság szükséges, rengeteg (világi) dologról kell miatta lemondani. Volt, aki idióta vagy hasonló jelzővel illette azokat aki papnak megy (nem kerestem utána, nem tudom pontosan milyen jelző volt), ő tehát így tekint egy olyan elhivatottságra, ami nem a világi pénz- és örömhajhászást tűzi ki célul. Csak hogy az illető tudja magáról: ostoba és sajnálatra méltó a lelkivilága!
