Háborús filmek és a valóság

Az utolsó szamuráj (r: Edward Zwick)

A filmnek ugyan van topikja, de nem akarok senki lelkivilágába taposni, így inkább ide írom a véleményem, a topik címéhez igazodva.

Az utolsó szamuráj, egy hollywoodi romantikus kalandfilm, az összes klisséjével együtt. Edward Zwick elhozta a Szenvedélyek viharában (első világháborús borzadály) című műve minden kellékét. Heroizmus, pátosz, ütközetek, ahol hullanak az emberek, mint a legyek. Természetesen Japán messze van, így igazán misztikusan hatnak eltérő társadalmuk visszáságai. Itt az egyik problémám. Ez pedig a nagy közhelygyűjtemény, mely Japánnal kapcsolatban érvényesül Hollywoodban. Néha belegondolhatnának, vajon kik is gátolták minden eszközzel az ország fejlődését, évszázadokig, uralmukat konzerválva ? Vajon mely vékonyka társadalmi réteg élősködött, a feudalizmus minden terhét viselő jobbágyságon ? (ez utobbi nagyon osztályharcos kérdés volt, kár hogy igaz)

"A tények makacs dolgok." Az agyonmisztifikált szamurájharcmodor már a XVI. század végére tökéletes kudarcot vallott, az európai mintára tűzfegyverrel felvegyverzett gyalogságtól. Az új sógun privilégiuma volt a muskéta-, löveggyártás (ezért olyan kevés a tűzfegyver Japánban), így sakkban tarthatta ellenlábasait.
A filmben vannak a jó szamurájok és az ingadozó császár melletti gonosz üzletemberek. A valóságban a szamurájréteg is klikkesedett, nem volt mindegyikük olyan ostoba, mint a filmbeliek és a haladás mellé állottak.

Adva van Tom Cruise, aki alkoholista mivolta ellenére, a hőn vágyott katonai szakember. Ebben a kedves néző, akkor kezdhet el kételkedni, mikor is muskétával felszerelt friss újoncait, szépen bevezeti az erdőbe (hova máshova), ahol persze a szamurájok jól lemészárolják őket. Most sok részt átugrok (bevallom, kissé bóbiskoltam is). Arra ébredtem, kedvesem válláról felriadva, hogy a szép új egyenruhába bújtatott császári erők (már hátultöltő puskával felszerelve), idióta módjára kirohannak a nyílt terepre, természetesen azért, hogy a villámkezű szamuráj íjászok jól lenyilazzák őket.
Beugrik egy párbeszéd.
Forgatókönyvíró (Fí) - Legyenek nindzsák is !
Producer (Pr) - Kik, azok a fekete maskarába öltözött alakok ?
Fí - Azok, azok, legyen fekete, fehér, piros !
Pr - Úgy legyen, lészen nindzsák !

A csúcspont, a film végén látható ütközetjelenet. Ebből világosan kiderül, hogy a filmbeli "jól képzett" császári erőket felkészítő kiképzőtisztek nem igazán forgatták Napóleon, Clausewitz vagy esetleg Jomini munkáit. Szánalmas, rosszul felépített, minden realitást nélkülöző csetepaté, csak a látványosságra koncentrálva. A császáriak harcrendje : négyszög-oszlopban mozognak a terepen (hátultöltő puskák korában (!!) 1877-ben) persze tudom ez a látványos. Egy példa. 1866 - Königgrätz. Az 1.osztrák hadtest 20 perc alatt 10000 embert vesztett, a 700 méterre hordó porosz puskák tüzétől. A hidegfegyverekkel küzdő szamurájok átvágják magukat a szuronyos-puskás, tüzérséggel támogatott császáriakon, ilyet is kb. 70 évvel ezelőtt látott a világ utoljára, még a muskéták korában. Lám, a már-már nyertes szamurájokat leöldösik szórólöveggel (mint valami csodafegyverrel), amit ezidáig tartogattak csak ezen egyszeri, de nagyszerű alkalomra. Hihető jelenet ez is, mi ?

Ez csak egy naiv, romantikus kalandfilm, mellyel szemben semmi elvárásom sincs, azért mindezt jól esett leírni és nem kell minden mesét elhinni, csak mert fenn játszódik a mozivásznon.