Huhh, goly vagyok.
Isten van, mert tudjuk és érezzük. Minden egyes ember elismeri Isten létét, legyen az bámilyen vallás, vagy nem vallás. ateista = istent megtagadó. Az ateista szó azt takarja, hogy tudja Isten létén, mégis megtagadja az életében. Tehát az ateisták is elismerik Isten létét, de tagadják életükben,
A pogány nem = az ateistával, a pogány nem hisz abban, hogy valaki fölötte áll. Isten azért van, mert könnyebb elfogadni létét, mint megtagadni. Erőfeszítés kell ahhoz, hogy beismerjük, hogy Nincs Isten, viszont ahhoz, hogy elismerjük van, (legyünk akár ateisták, akár hívők) egy szó kell.
Isten van, ő a teremtő, minden vallás és idő máshogy fogja fel létét, de felfogja.
Értelem szerűen élet van a földi halál után, az nem biztos, hogy van 2 oldal: menny, pokol. Reinkarnáció van, de míg mindenki elismeri, addig pl. a Zsidók, Keresztények és Mohamedánok szerint csak a megváltó/próféta, azaz a félig isteni személy reinkarnálódhat, azaz testesülhet meg újra.
A sorsunk meg van írva? Sors keze? A Sors akarata? Hülye kérdések ezek, nem lehet ezeken rágódni, úgy kell élni, ami erkölcsileg helyen, életünk nincs előre megírva (de megvan). Ez hogy lehet? Úgy, hogy a teremtő idő fölött áll, magyarul tér és idő nincs ott, ahol ő van, ő idő, teret és életet teremtett, amiben van ő, de a világegyetem teremtett. Mivel ő időn kívül van, minden múltbeli, jelenbeli, és számunkra jövőbeli ember életét végig látja, tehát tudja, mit teszel, de mégis te irányítod. Ha most te erre "sorsod ellen lépsz," gyilkosság stb., akkor az is előre látható volt, hogy te ezt teszed, magyarul mindent úgy teszel, ahogy Isten látja, mert Isten születésedtől halálodig lát, és nincs nála idő, így már tekinthetjük az életedet megtörténtnek (Isten szemszögéből)
A Halál az földi halál, van folytatás, nem egy földi örömök/szenvedések paradicsoma/pokla, hanem a felszabadult tudat/lélek boldogsága/szenvedése. Az hogy "örök", az gyakorlatilag értelmét veszti halálodkor, mert kilépsz az időből, oda, ahol nem kell időhatározókat használni.
Télleg nem feltétlenül azt kell mondani annak, aki tanácsomra szorul, hanem azt, ami a leghelyesebb, de félek, hogy valóban nem voltam elég meggyőző, és még ha nem is vagyok az, felelősnek érezném magam, mert gyötör a gondolat, hogy "ha több időm lett volna"
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
