. Ha még érkezik "termés", azt is megosztom veletek.
Naszóval:
Régi "szép idők"
Az ötvenes évek elején, midőn Sztálin kartács és így aztán vele együtt Rákosi kartács a harmadik világháború elkerülhetetlen eljövetelére készült, a Magyar Néphadsereg létszáma egyik évről a másikra nagyságrendekkel felduzzadt. Ez nyilvánvalóan nem tette lehetővé jól képzett tisztek rendszerbe állítását, a régi rendszer tisztjei nem jöhettek szóba, sőt akinek 70-80 fölött volt az IQ-ja, az is gyanúsnak számított. E kontraszelekció és a 3 hónap gyorstalpaló tiszti tanfolyam nyomán, mondjuk úgy, hogy szerény értelmi képességű emberek tömegei karültek csillagos váll lappal a csapatokhoz.
No, szóval az anekdota:
Kartács hadnagy nősölés előtt áll, szolgálati lakás igénylő nyomtatványt kell kitöltenie. A századírnok az asztalnál ül az írógép mögött, és türelmesen várja, mit írjon (a katonaidőből kitelik). A hadnagy emberfeletti erőfeszítéssel koncentrál e hihetetlenül bonyolult feladat megoldására, homlokán mély ráncokkal bámul ki a koszos ablakon.
" Legmagasabb iskolai végzettséghez mit írjak, hannagy eltás? " kérdezi az írnok.
"Hát, három ipari, " böki ki Kartács hadnagy. Szégyen ide, szégyen oda, tavaly még a "Krasznij Proletár" esztergagép mellett építette a szocializmust.
Az írnok leüti az első betűt, (azért kerülhetett ebbe a bizalmi pozícióba, mert felismerte, hogy amelyik betűt lenyomja, azt írja le a gép). A hadnagy ebben a pillanatban felkiált:
"Állj! Várjá! Ne azt írd! Személy, teher, nehézpótra van jogosítványom...
