Aranyköpések!

A helyszín: egy hadkiegészítő parancsnokság előcsarnoka.
A résztvevők: egy hivatásos főtörzsőrmester és huszonkét tartalékos katona.
A tartalékosok 35-40 év közötti meglett férfiak, komoly, fegyelmezett emberek, akik hajlandóak minden parancsot végrehajtani, az a fontos, hogy mielőbb hazakerüljenek.
A főtörzsőrmester kezében 22 személyi nyilvántartó karton. Önnön fontosságának teljes tudatában elbődül:
- Figyelem, megkezdjük az állomány rendezését! Aki a nevét hallja, hangos "Parancs!" szóval válaszol, átveszi a kartont és a 2-es ajtónál sorakozik! Kérdés van? Nincs? Nem is lehet!
Rápillant a legelső kartonra: - Abonyi Béla!
- Parancs!
A katona kilép, karton a kézbe, kettes ajtónál megáll.
- Drács Géza!
Semmi.
- Drács Géza! – kiáltja a főtörzs most már erélyesebben. Semmi.
A főtörzs vállat von, a halom aljára dugja a kartont, van ilyen.
- Elek Tamás!
- Parancs!
Kilépés, karton, ajtó, megy ez...
A végén marad egy karton, egy katona.
- Drács Géza! – üvölti a főtörzs, most már olyan hangon, mintha egy egész díszszemlének vezényelne.
Csend.
- Hát magát hogy híjják? – fordul vicsorogva az ott álló katonához.
- Doktor Ács Géza, - feleli halkan, roppant kulturált hangon a tartalékos.