akkor elmondom röviden én hogyan jártam.
2002.dec.31én a 2es villamossal haladtam a jászai tér felé,aholis úgy éreztem,hogy valaki néz. (gondolom ilyen mindenkivel előfordult már). néztem jobbra,balra,mig végül felfedeztem Őt. Meglátván tátva maradt a szám,mivelhogy igen jól nézett ki. 9,5/10. mondhatni tökéletes. aztán szemeztünk,majd megérkeztünk a jászai-ra. leszált,én meg utána,de leszólítani nem mertem,ahhoz túl jól nézett ki...
aztán a lépcsőn lefelé menet leszólított. beszélgettünk,én meg -mivel már akkor volt tapasztalatom a qrvák/táncoscsajok körül- levágtam,hogy ezek valamelyikét űzi. ráis kérdeztem de tagadta,azt mondta titkárnő. aztán tovább beszélgettünk,telefonszám csere, sms-eket irogatott,majd hivogatott,aztán megint találkoztunk. nem kicsit kirivó ruhában volt.. itt is beszélgettünk,itt is rákérdeztem. tagadta...
majd elbúcsuztunk. újra találkoztunk,felhívott magához,ahol megtörtént a dolog. többször is,és utána majdnem sírva,könnyek között célzott rá,hogy mi is a munkája. utána közölte velem,hogy azért nem akarta elmondani,mert megakart ismerni.(akár hiszed akár nem,lehetett látni a szemében a szégyent,és a büszkeséget) abban bízott,hogy ezek után még lehet köztünk valami...
Én egy ilyen csajról sosem gondoltam volna,hogy van lelke,tud érezni. és azt se feltételeztem volna,hogy képes azért hazudni,hogy ne veszítsen el valakit. épp ezért egy ilyen nőt nem lehet elítélni csak azért mert az a munkája ami. vagyis elítélheted,de az nagyon szűk látókörre vall.