Még nyáron voltam haverral meg barátnőjével Sopronba Volt fesztiválon. Mindenkinek ajánlom nagyon király buli. Nincs akkora tömegnyomor, de azért van rendesen nép.
Már az odaút király volt. Pestről indultam vonattal. Győrben csatlakozott haver is. Megérkezünk Sopronba, kimegyünk az állomásról és nézünk ki a fejünkből. Halvány lila gőzünk nem volt merre is kéne menni. De mivel még sok emberke igyekezett oda (öltözékből simán ki lehetett találni) elkértük 3 csajtól egy programot amin rajta volt hogy kell oda eljutni. Asszem 2-es busz vagy 11-es. Beállunk a buszmegállóba és várunk. Eltelik 10 perc látjuk hogy jön a 11-es. Hát nem elsuhan elöttünk azt kb 30 méterre áll meg egy másik megállóban? Haver csak néz én meg szorgalmasan emlegetem azt aki kitalálta hogy 30 méteren belül 2 megálló legyen. Odaszól egy csaj hogy mindjárt jön a 2-es az itt áll meg és az is oda megy. Elkezdek vele dumálni, tök kedves, odavalósi stb. Jön a busz felszállunk. Én beszélgetek tovább csajjal, havert meg leszólítja egy öreg papi és kérdezgeti hogy fesztiválra jöttünk-e meg honnan, stb. Szól a csaj hogy le kell szállni és még mondja hogy milyen irányba kb 500 métert kell sétálni. Nem megyünk 20 métert se megáll egy autó, kihajol egy 40-es nő és kérdezi hogy fesztiválra megyünk-e. Mondja hogy szálljunk be, elvisz minket. Haverral csak néztünk hogy most milyen országban is vagyunk... Mindenki tök kedves volt. Elég sokat kellett várni míg bejutunk, de utánna lehetett vigasztalódni a sör mellett.
Hazautam már nem volt iylen kellemes. Másnapos voltam mint állat, fáradt és az éjjel még be is ázott a sátram. Sebaj. Vonat 10-kor indult. Győrig állni kellett, de haverral elütöttük az időt kártyázással. Győrnél leszáll haver, barátnője + csomó nép. Végre le tudok ülni. Bár ne tettem volna. Leülök, kinyújtom a lábam, abban a pillanatban jön egy 130kg-s nő és leül velem szembe. Lábam gyorsan magam alá kapom, nehogy letapossa. Pestig teljesen elzsibbad a lábam, pedig néha felálltam azt járkáltam picit. Megyek a villamoshoz. Pont a képem elött csukja be az ajtót. Várhatok 10 percet a köv-re. Ráckevei HÉV a cél. Odaérek. Látom le van zárva. Megkérdezem most mi is van. Mondja hogy van mentesítő busz, csak hát vagy 3szor át kell szállni. OK! Irány Népliget. Odaérek, nézem mikor megy buszom, hát jó 2 óra múlva. Veszek egy pogit meg egy ice teát hogy el ne pusztuljak, marad 350 pénzem. Végre jön a busz. Felszállok és kérek egy diákot. Söfőr erre elkéri azt a rohadt igazolványt! Persze hogy nincs rajta matrica. Épp hogy ki tudom fizetni a jegyet, marad 20 forintom vagy mennyi. Megérkezem Lacházára. Gondoltam besétálok a céghez (fater munkahelye) és telefonálok a portáról. Fél óra és oda is érek. Látom hogy nincs senki a portán. Bemászok és körbejárom a telepet. Senki. Szuper. 5 perc vissza egy telefonfülkéhez (mobilom már rég lemerült). Bedobom a féltve őrzött 20-ast. Nem veszik fel. Megpróbálom mégegyszer de nem fogadja el ugyanazt a 20-ast! Dobálom mint egy őrült de mindig kidobja! Még jobb! Mehetek unokatesómékhoz. 20 perc gyalog. Megérkezek, szerencsére otthon is vannak. Na itt vége a megpróbáltatásoknak. Telefonálok, kapok enni-inni. 6-ra haza is értem...
Bocsi, egy kicsit sokat írtam, de szerintem emlékezetes kis út volt.
Jövőre is biztos elmegyünk haverral Volt-ra. Ha valaki innen ott lesz, az könnyen megtalálhat a csocsó asztaloknál.
Jó8 all!
Az élet jó! Csak a világ szar...
