Érdekes dolog egyébként a hangulati kérdés, éppen ezen elmélkedtem a vietcongok vadászása közben. Jó grafika, érdekes helyszín és történet, ám mindez mégsem elég ahhoz, hogy egy magával ragadó játék és élmény szülessen belőle. Talán a sok kis zavaró apróság az, ami a végén elrontja az amúgy remeknek indult összképet. Vehetjük például a grafikát, ami a legújabb Unreal motornak köszönhetően elég szép minőségben elevenedik meg, ennek viszont iszonyatos kontrasztja a meglehetősen gyengén kivitelezett modell animáció, amiről később bővebben is beszélek. A környezet viszont gyönyörű, a dús növényzet nemcsak, hogy hűen tükrözi a vietnami vidéket, hanem nagyban befolyásolja a játékmenetet is. Egyszer például az egyik csapattársam észrevette, hogy a távolban ellenség közeledik, de még mielőtt tüzelni kezdtünk volna, hátrarohantunk a bokros részbe, és egészen addig vártunk, míg egy-két méterre ért tőlünk a járőrcsapat, s akkor egy szószerinti mészárlás következhetett. Nagyon elcsodálkoztam rajta, hogy mindenféle parancs kiadása nélkül is addig vártak a társaim, amíg én nem kezdtem el tüzelni, ezzel elősegítve, hogy nehogy idő előtt felfedjük a búvóhelyünket.
Persze nem csak mi tudjuk kihasználni a buja növényzet adta lehetőségeket, hanem Charlie is. A csapdák (lefedett, karókkal teli gödrök; húrral kifeszített robbanószerkezetek, stb.) teljesen általánosak, de az előbbiekben említett - általam használt - rejtőzködési forma is rendkívül népszerű a "sárgák" körében." by playware
~~~
every breath you breathe deep, I feel you circulating through me
