Manga és Anime

tényleg az egyik legjobbat fogtad ki! utoljára tavaly láttam, akkor egyből megettem a rendezői és a szinkornszínészes változatot... hát nem voltam vidám utána, tényleg alapos katarzist okoz ez az nime, sokadszorra való megnézésre is...

Óh, örök kedvencem: Voices of a Distant Star! Mindössze életem második animéje volt, de ez szerettette meg velem az egész műfajt, és ennek köszönhető, hogy azóta hébe-hóba ilyeneket is nézek. Lehet, egy nagyon picit elfogult vagyok vele, de azóta sem tetszett anime annyira, mint ez (habár a napokban megjelenő Beyond the Clouds - The Place Promised in Our Early Days, mely szintén Sinkai mester alkotása, a trailerek alapján esélyes lehet erre, de erről majd a maga idejében).

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindenképpen ajánlanám a Voicest azoknak, akik meg szeretnék ismerni ezt

a műfajt. Könnyen érthető, egyszerű történet, ami mégis egyszerűségében képes katartikus hatást gyakorolni a

nézőre. Igen, lehet rajta sírni, sok embertől hallottam már ezt a reakciót... És érdemes sokszor megnézni,

minden a helyén van benne, de bizonyos apró részletek elsőre elsikkadhatnak, köszönhetően a képernyőn

megjelenő rengeteg szöveges üzenetnek. Gondolok itt például olyan apróságokra, mint a csomagba gyűjtött

űrtechnológiai folyóiratok Noboru lakásán, vagy amikor Noboru magányosan bámul egy utcai hirdetőtáblára, ami

többek között űrbeli védelmi erők toborzásáról szól.

Az anime szinte tökéletes. Nem is tudom, mijét dicsérjem... Az elsődleges szerelmi szál és a köztes

csatajelenetek kiválóan eltalált egyensúlyát? Vagy az utóbbinál fellépő gyönyörű grafikát? Vagy azt,

mennyire tetszett, hogy a főszereplők nem önjelölt hősszerelmest játszanak? Hiszen Mikako végig csak ilyen

kijelentéseket tesz: "nagyon kedvellek", "olyanok vagyunk, mint a szerelmesek", míg Noboru egyenesen azt

határozza el, hogy felhagy a várakozással, noha ez sosem sikerül neki...

És a technikai háttér... Ki ne tudná, mitől híres annyira ez az anime? Rendezője, Sinkai Makoto lényegében egyes-egyedül készítette el, alig több mint fél év alatt, egy teljesen hagyományos házi pc-n. Csupán a filmzene és a két női szereplő (Mikako és a Lysithea komputere) hangja nem neki köszönhető.

Na jó, és hogy valami negatív is elhangozzon végül a filmmel kapcsolatban: csupán 25 perc. Sajnos, mondom most már. Pedig tökéletes egész, és több a mondanivalója, mint rengeteg hosszabb társának. És, ráadásul, ha nem ilyen rövid, akkor talán máig sem ismerem. Akkoriban ugyanis, mikor letöltöttem, többek között éppen azért választottam, mert egyáltalán nem hozott lázba az ilyen, és nem akartam hosszabbra vállalkozni... Ehhez képest a mű az egyik legnagyobb pozitív csalódás volt, ami valaha ért.

Na, eleget áradoztam már róla, azt hiszem. Mindenki nézze meg, aki még nem ismeri! Aki pedig már látta, és szereti, az látogasson el a film hivatalos oldalára: [url]http://www.advfilms.com/favorites/voices/[/url]. Egy próbát megér, és van fent egy pár érdekes letölthető cucc.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.