Voltunk. Leszünk?
Amikor II. János Pál pápa trónra lépett, l978-ban, még fennállt a szovjet rendszer, és folyt a hidegháború, amikor megtért menynyei Urához, java részben neki is köszönhetően már elkezdődött a globális rendszer szétesése, de a világ több pontján véres háború dúl. Karol Wojtyla mindenekelőtt lengyel volt, és lengyelsége minden fájdalmát, szenvedését, minden szabadságvágyát vitte az Úr elé, hogy egyetemes érdekek szolgálatában a legelső katolikusként se felejtse el egy pillanatra sem, hogy hová és kiknek, kik közé és kiért született. Konfliktusa, szembenállása az országát és népét elnyomó rendszerekkel, majd a globalizmus világával abból táplálkozott, hogy lengyel katolikus volt, és semmi más.
A szovjet rendszer internacionalista volt, a globalizmus kozmopolita, elsősorban amerikai és zsidó pénzhatalmi érdeket szolgáló, az a közös bennük, hogy a nemzeti tartás, gondolkodás, jellem és erkölcs, valamint minden keresztény és keresztyén vallásosság, maga az Istenben való hit elfogadhatatlan a számukra, és a kiküszöbölendők közé van besorolva. A nemzetbe tartozás, mint igény, a nemzeti kultúra mint vámsorompó áll az üzleti igénytelenség útjában, s ez a két lesoványodott eszme, mint két régi keresztes vitéz, együtt őrködik a megmaradt értékek bástyáin, mint Helsingőr várfokán az alabárdosok. Az az emberi minőség, amit a kereszténység és a nemzeti-népi együttműködés még mindig képes magából kitermelni, útjában áll az elsivárosodásnak, a konzumnak, a bőszült haszonelvűségnek, és a féktelen kizsákmányolásnak. II. János Pál pápa hosszú pápasága során úgy lett a globális zsarnoksággal szembeni ellenállás legfőbb ösztönzője, hogy a nemzeti kultúrák tiszteletét és a nemzeti lét igényességét ötvözte a katolicizmus egyetemességével. Szent életének és munkásságának mai értékelésekor a kommunizmus elszánt ellenfelekénti indulását szokták hangsúlyozni, és az ellene irányuló merényletet is a bolgár titkosszolgálat és a KGB nyakába szokták varrni. Ez valószínűleg így is történt, már ami a lebonyolítást illeti. Ali Agca, a török Szürke Farkas azonban csak annyira volt magányos merénylő, mint Lee Harvey Oswald, Kennedy elnök gyilkosa.
II. János Pál egész tevékenységét ennek a sűrű pillanatnak a fényében kell átvilágítani. Diadalmas pápa, ellenségei nem tudják megakadályozni, hogy tetszés szerint haza ne látogasson a forradalmi Lengyelországba, ahol egy keresztény nemzet feltámadásának a tanúja lehet a világ. A Szolidaritás, a keresztvető munkásosztály, Lech Walesa, az akkor hétgyermekes hívő katolikus villanyszerelő, s a kiáradó nemzeti felbuzdulás már annak a rendszernek, az amerikainak is kezd az útjában állni, amelyik talán tett valamit, hogy Karol Wojtylából pápa legyen. A lengyel ellenállásból l98l-re már kicsordul valami, ami a liberális kapitalizmusnak sincs ínyére. Ez már nem az a szovjetellenesség, amelyik csak meggyengíti, és csak zavarba hozza a katonai ellenfelet, hanem az a keresztény nemzeti öntudat, amelyik nem fogadja be a konzumtársadalmat. Azt az amerikai életformát, amelyet most már sokan Amerikában sem kívánnak élni. Csak azt tudjuk, ki lőtt, de azt, hogy kinek a megbízásából, nem. Kétségtelen érdeke volt a pápa likvidálása a KGB-nek és a szovjet rendszernek, de már nem lehetett közömbös sem Brezsinszky, sem Kissinger USA-ja előtt sem. Nem tudunk semmi bizonyosat, de a kérdés, a cui prodest itt vigyorog a hátunk mögött. Wojtyla bölcs és szent ember volt, inkább azzal foglalkozott, hogy ki mentette meg a haláltól. A Fatimai Szűzanya. Ennek viszont két esküdt ellensége van: a kommunizmus és a globalizmus, vagy neoliberalizmus.
Az utazó pápa elképzelhetetlen, mindeddig ismeretlen világsikerességének és életébeni szentté avatódásának ez a titka: a szenvedő népekért való szembenállás a világ új-régi uraival. Az egyetlen igazság képviselete. Ezt az igazságot Wojtyla szinte készen kapta a hatvanas-hetvenes évek lengyel katolikus egyházában. Ezt a szervezetet az alsópapságtól a magas klérusig, fel egészen Wiszinsky, majd Glemp bíborosig áthatotta a nemzeti öntudat, az ellenállás a nem katolikus, hanem ortodox orosz uralommal szemben. A lengyel értékek megőrzése, a mindennapos munka a szabadságért és az emberi méltóságért, az ellenállás nemzeti és keresztény szimbólumokba rejtve, és mindenekelőtt: a templom mint a szabadság fóruma az ateista hatalommal szemben. l978-ban egyszerűen lengyel pápának kellett következnie, mert a katolicizmus ott történt, Lengyelhonban. A pápa azonban megválasztása után ezt legalább részben el is felejthette volna, magasabb érdekekre hivatkozva. A szent lengyel nem ezt tette, ezért kapott golyókat. Feltehető, avagy megengedhető a feltételezés, hogy legalább az egyiket nem a KGB bolgár részlege lövette ki.
Most, amikor még ki sem hűlt, hevesen támadják. A támadások mind liberális oldalról jönnek. Makacs ragaszkodását az abortusz tilalmához, mindenféle nemi eltévelyedés kiközösítését az egyházból, a születésszabályozás minden formájának elvetését hánytorgatják fel neki. A támadás célzott, az új pápának és az egész egyháznak szól. Ne merjenek olyan pápát választani, aki az ő eltökéltségével folytatja a megkezdett munkát, és nem hagyja megmenteni az egyházat önmagától. Ez a liberalizmus állandó trükkje. A kereszténység mai fő ellensége a züllött neoliberalizmus, a szabadosság. Az önkiélés hirdetői pontosan tudják, hogy az az egyház, amelyik ezekben az alapkérdésekben enged és liberalizálódik, már nem ugyanaz az egyház, és elvesztette a háborút. Wojtyla tudta, amit mi is folyton hirdetünk és vallunk, hogy az élet oldaláról nem lehet átmenni a halál oldalára, hogy ilyen kompromiszszum nem köthető.
A Szentatya halála szomorú, de kikerülhetetlen ténye nehéz életünknek. A világhelyzetben azonban az hozhat rossz fordulatot, ha a bíborosi testületet netán rá tudják venni arra, hogy a neoliberalizmussal szemben II. János Pálhoz képest visszavonuló pápát válasszon meg. Ma a nem katolikus és nem is hívő emberek millióinak figyelme azért szegeződik a Vatikánra, mert most ott zajlik az emberi sors egyik döntő mérkőzése. Marad-e, sőt megerősödik-e egy megfiatalodás által, új energiák bevonása által a globális rombolás elleni Fellegvár.
Az embert, a módszert, a stílust nem lehet folytatni, de a művet igen. A kereszt ma fegyver. A világ ma szüntelen körmenet, és állandósult passió. Kell egy keresztes pápa, aki magasra tartja a két kezében a keresztet, és ezzel védelmezi a vele menetelőket. A kereszt ma fegyver, amely nem öl, hanem véd.
A nyomás az egyházra hatalmas. Az Európai Unió nem vette bele alkotmányába az Európa keresztény gyökereiről szóló paragrafust, az acsarkodó trockisták hatására viszszavonulásra kényszerítették a pápa egyetlen barátját, munkatársát, az olasz Rocco Buttiglionét. A liberális állam a fogyasztásra és az anyagiasságra van építve, az oktatásból hiányzik a nevelés és a példaadás, a tömegkultúra merőben hitellenes, és nem ismeri a transzcendenciát. Az uralkodó pénzügyi kaszt egy nagyon elbutított és könnyen irányítható tömegembert akar kitermelni, amely fölött az önmagából utánpótolt, vékony elit uralkodik. Ez az elit veszélyes ellenségének tekint minden valódi kereszténységet. Az egyháznak és az egész emberiségnek soha nagyobb szüksége nem volt tehát arra a tartásra, amit II. János Pál testesített meg, mint ma.
Most, a halál óráiban és a temetés előkészületi napjaiban elképesztő képmutatás ömlik szét a a Buttiglionét kiátkozó Európában. Mondani sem kell, hogy az álságosságban a mi Magyar Televíziónk jár élen. Már megint. A vacak európai alkotmányt ratifikáló Országgyűlésünk, Gyurcsány javaslatára, határozatban emlékezik meg a pápáról. Feledtetni akarván a néhány hónappal ezelőtti fiaskót, amikor a még hivatalban lévő pápa szemrehányást tett a magyar miniszterelnöknek a konkordátum be nem tartása miatt, és Gyurcsány leégett. Most a közszolgálati televízió mindennap bemutatja, amint ájtatoskodik, elmegy a Bazilikába, s megrendültnek látszó pofával ül az első sorban. A magyar kormány, ez az ájtatos manó nem fizeti ki a keresztény iskoláknak, ami törvényesen jár nekik, de a volt kommunisták országos gyászt rendelnek el a temetés napjára, és a magyar televízió Szent Péter téri tanfolyamokat tart, gyászt imitál, és összállami megrendülést mutogat.
Szegény pápa! Világéletében egyszerű ember volt, eszköztelen, s most még nyugodni sem hagyják. A tömegkommunikáció gondoskodik róla, hogy beszoruljon a szívünkbe, de oda örökre.
"Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek Engem. Akkor Allah is szeretni fog benneteket,és megbocsátja nektek a bűneiteket."
