Jóbarátok(Friends)

Látátl te már Joeyból egy részt is? Szerintem az is marhára üt! Nem jobb mint a jóbarátok volt de sztem méltó folytatása annak. Vannak benne új szereplők és Joey stílusa és poénjai úgyanúgy ütnek mint a jóbarátokban.

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)

allitolag? viccelsz ugye? ha a tobbiek nincsenek, egyaltalna meg sme kozelitheti, es akkor meg allitgatunk itt...

Én is elszomorodtam a végén, pedig tényleg happy end lett... Amikor Rachel felszállt a gépre, hát az szíven ütött, mert nagyon drukkoltam nekik! Mondom ez nem lehet, így nem fejezhetik be és jött máris a meglepetés, hogy leszállt! Amúgy Ross poénja ("Kivéve, amikor szünetet tartunk.") az nagyon ott volt, meg amikor Phoeboe miatt leszállt a gép, az is De mivel az utsó rész volt, én is csak szolídan tudtam rajta röhögni. A végén nagyon szar volt látni az üres lakást és abban a tudatban lenni, hogy vége...
Amúgy eddig nem értettem, hogy Joey élete miért nem tért egyenesbe, amikor mindenki másé meg igen, de kösz Kain, így már leesett nekem is! Azért majd kíváncsi leszek a Joey sorozatra is, bár állítólag már nem olyan jó, mint a Jóbarátok.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

miért? happy end volt, rachel és ross összejöttek végre valahára, és ez a lényeg, chandler és monika elköltöztek, kettesben fejezik be életüket. phobenek ott van a pasija akivel mostmar gyereket terveznek vegre es nem csak sexet. egyedul a nocsabasz joey szalat nem varrtak el, o Joey címü sorozataban fojtatja. en egyebkent mar tok regen lattam dvd rol ezt az uccso reszt, ugyhogy most nem neztem meg. egyebkent az elsotol kezdve hanyingerem volt ezekkel az elbaszott erzelgos reszekkel, nem lehet rohogni vegig sirni kell, az elso is iylen volt, mikro az ablakban ultek rachel es ross... nezni sem birtam basszus, ezekkel a reszekkel rontottak le az egeszet.

Engem totál szíven ütött. Az 1. résztől követtem valahányszor csak adta a TV. Szégyen, nem szégyen: azért megsírattam őket, ha csak szolidan is. Nem tudtam semmin röhögni, a végső mondatokon pedig totál eltört a mécses. Szomorú vagyok. Nagyon.

"Harc nélkül adjuk meg magunkat, mondd, hová tűntek az álmok?"