Látom még mindig nem értik néhányan, hogy mit is akarok mondani. Nem a kötelező happy endet hiányolom, hanem, hogy a történet meg sem adja az esélyt a szereplőknek, hogy kihozzanak egy happy endet kínkeservesen. Ahogyan írta lejjebb valaki, már az első pillanatban lehet sejteni a végét (meghal mindenki), innentől kezdve pedig tényleg nem sok értelme van végignézni. Sokkal jobb az olyan horror (pl. Dagon), ahol a főszereplő minden megpróbáltatással szembenéz és szó szerint szenved azért, hogy megmeneküljön, de aztán mégsem sikerül neki. A Sawban tök mindegy, hogy mit csinálnak, ígyis-úgyis tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni.
Tudom, hogy manapság minden filmet elbasznak különféle nyájas befejezésekkel és ezért már szinte divat örülni annak, ha nincs megváltás a film végén, de a Saw szerintem tényleg érdektelen az előbb leírtak miatt. Legalább látnám azt, hogy van esély arra, hogy megmeneküljenek, de semmi.
A lehetetlen dolgok meg az egészbe rúgnak egy nagyot. Mert ezek nem olyan lehetetlen dolgok, amik más filmekben is előfordulnak, hanem olyanok, hogy nézel rájuk és azt mondod, hogy "ez bazdmeg hihetetlen". És nemcsak 1-2 van belőlük, mint a legtöbb harmadosztályú filmben, hanem kb. 5-10 percenként beesik egy és én ettől tudok kiakadni. Szerintem kb. így csinálták a forgatókönyvet:
"hé faszi, elakadtam. itt hogy mentjük ki a csávából a főgonoszt?"
"tudja fasz, majd csalunk valahogy."
De, mint mondottam volt a múltkor is, én már azon is nagyot nézek, hogy honnan volt ennyi pénze meg ereje ahhoz, hogy mindezt létrehozza. A befejezésekről nem is beszélve. Nem tudom mitől ilyen kurvacsattanósak ezek, szerintem ugyanolyan értelmetlenek, mint maga a két epizód.
"Félelmetes amúgy, hogy tőled állandóan csak elégedetlenkedő levelek jönnek..." A köbön!
