Na mindegy, egy eset: Látja, hogy nem vagyunk túl aktívak, erre megszólal, hogy az ő évfolyamában anno volt egy Imre nevű nagyon okos csoporttársuk, aki mindig kérdezett az órákon. És ez el volt rendezve, hogy Imre mindig megkérdezett mindent, még azt is néha, amit tudott, de úgy gondolta, hogy a többiek nem értik, és ő ezért roppant hálás volt neki. Meg hogy nekünk is ki kéne jelölnünk magunk közül egy Imrét legalább stb... Erre néhány perc múlva kopognak, és belép egy férfi, a tanár pedig: "Szevasz, Imre!". Nem, nem az az Imre volt, de akkor is dőltünk a röhögéstől.
Meg néhány percre kiment az előadó valamiért, a vendég pedig bent maradt, és mi megkérdeztük, hogy valóban Imrének hívják-e, ő meg, szegény, nem értette, hogy miért röhögünk rajta.
Azóta azt hajtogatjuk, hogy mindegyikőnkben él egy Imre, és amikor ma funkcionálanalízis gyakorlaton a tanár megkérte, hogy készítsünk neki egy névsort, mindenki második nevének odaírta, hogy "Imre". Még a lányok is.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
