Na, élménybeszámoló, de nagyon:
Tennap hazamentem és alámerültem. Illetve felszínre... Folytattam a csalinkázást Merthyr (megnéztem; így írják
) és Bristol előtt az öbölben. Eredmény néhány kiskereskedő és egy C2-es. Előbbiek ágyúval, utóbbi egy halacskával. Közben valamik zümmögtek is néha a fejünk felett, de ez - hál' istennek - nem nagyon zavart minket, így '39 őszén. Ja, meg VolksWagen rombolók is jöttek, meg kis fegyveres vonóhálósok, meg ilyesmi. De ezekkel nem törődtem. Vártam a konvojt.
Jött is. Meglepetésemre nagyon közel, Man szigete alatti pozícióban kaptam róla értesítést. Mivel a naftának még 75%-a megvolt, vészmeghajtással elindultam a felszínen. Egyszer csapott rám két repcsi. De olyan gyorsan mentem (14-16 csomó talán?) a töksima tengeren, hogy jócskán mögém dobálták az áldást. No, megint jött egy jelentés 5 óra múlva. Lemértem a távolságot az előzőtől, ránéztem az órára és besaccoltam, milyen szögben álljak rá az útvonalukra, hogy elébük kerülhessek és szemből támadhassak.
Sikerült is jól érkeznem, bár kicsit északra voltak tőlem (tán 2 km-nyivel északabbra, mint ahogy saccoltam), de pont szemben. Sajnos a merülés után a gázt nem vettem vissza, így a felvezető mákvirág (gy.k.: flower corvette) megneszelte a jöttömet és felém iramodott. Persze, nem talált, mert addigra silent módban voltam és vettem egy 90°-os kanyart balra. Pingelt veszettül, s mivel ezt becsületsértésnek veszem, a hátsó vetőcsőből kapott egy halacskát. Erre megtetszett neki a tengeralattjáró üzemmód és ő is kipróbálta. Nem kunszt: 290 m-ről nehéz lett volna elhibázni.
Ezután úgy döntöttem, hogy nem is annyira a tonnákra, mint inkább a renown-ra fogok hajtani, vagyis pl. a C3-asokat békén hagytam, meg a kis tankereket. Mindegyik fajtából volt 2 db. De volt egy T2-es és 3 C2-es brit lobogóval, meg kiskereskedő is vagy 5 db ugyane nációból. A C2-esek kaptak 1-1 halacskát és annyi elég is volt nekik. Elárulom, itt picit csaltam: lövés előtt mentettem és, ha nem sikerült süllyeszteni - visszatöltöttem, amíg csak nem sikerült egyből felrobbantani. Kísérleteztem, na; talán megbocsátható...
A lényeg, hogy a cargók és a tanker után a felszínre jöttem, a hátsó csőbe beraktam a külső rekeszből a halacskát, közben meg ágyúval irtottam a kiskereskedőket. Amikor otthagytam a prédát, csak 3 parti kereskedő volt és a 2 C3-as, meg a 2 kis tanker. A partiakat azért hagytam meg, mert az aprajára nem akartam pazarolni a lőszert.
Közben egyszer repcsik is jöttek, de nem is merészeltek nagyon nekem rontani, mert a megmaradt hajók tőszomszédságában lavíroztam.
Amikor kiszemelgettem a nagyját, elindultam észak felé, hogy Skócia nyugati partjai mentén felhajózva, Orkney és Shetland között keletre kanyarodjak. Közben belefutottam egy C2-esbe - őt is elsüllyesztettem egy torpedóval. Most tehát 90.560 brt körül járok és igen sok renown-t szedtem össze. Hála szent elhatározásomnak, hogy megkímélem a semleges hajókat, még akkor is, ha zsíros falatok lennének.
Ja, és még van 55 robbanó, 24 páncéltörő lőszerem, valamint 3 torpedóm!
