No, nagyszombaton befejeztem az első küldetésemet (jóvanna, mióta újra feltettem a nagyon nagy kedvencet, a Rome : Total Realism 6.0 Goldot, azóta SiHu3 háttérbe szorult kicsit
). Nem kell szégyenkeznem, úgy gondolom. A végeredmény: minden vetőcső üres, az ágyúban csak világító lövedékek maradtak. A tonna: 122.000, a renown: 4002.65. 
Csak ellenséget süllyesztettem - de abból 28-at! S e 28-ból csak 1 volt hadihajó (950 t-s Flower korvett)!
No, az történt - korábbi beszámolóm végétől folytatva az írást -, hogy amikor a kifilézett konvojjal végeztem, elindultam észak - észak-nyugat felé, hogy hazatérjek és útközben kicsit kalózkodjam még esetleg. No, a kis kalózkodás eredménye még kb. fél tucat kis kereskedő lett, meg egy C2-es. Mert - az előbbi beszámolóm végén tévedésből írott 3-mal ellentétben - csak 2 torpedóm volt és azt a nagy falatokra szántam. Így, amíg csalinkáztam Skócia és Írország között, meg bele-belefutottam a kiskereskedőkbe, csak az utolsó előtti halacskát volt alkalmam kiengedni a hátsó csőből. A C2-es valami nagyon csúf, ám izgalmas dolgot szállíthatott, mert a találat ugyan nem volt igazán látványos (a tartályát céloztam pedig), viszont a rakománya felrobbant. Ez megpecsételte a sorsát: kb. 20 perc alatt elsüllyedt. Pedig már a felszínre is jöttem, hogy ágyúból adjam meg a kegyelemdöfés(eke)t. De nem volt rá szükség.
Nos, miután kis híján elfogyasztottam a lőszereimet, úgy gondoltam, biztonsági tartaléknak épp elég hazáig, ami maradt: egy halacska, kb. 20 HE és kb. 15 AP lövedék. De másképp alakult. Amikor a... izé... milyen szigetek azok ott Skóciától nyugatra?... mindegy... szóval, arrafelé hajóztam, jött a hír, hogy újabb konvojt észleltek AM53-ban. Gondoltam, T2-es biztosan lesz benne... és a 6. érzékem azt súgta, hogy talán T3-as is. Ezért visszafordultam délnek és - kiszámolva a sebességüket, távolságukat, az útirányt megsaccolva elébük vágtam. Sajnos azonban ők kanyarodtak közben kelet felé, így túlszaladtam rajtuk. Sebaj, újyabb gyors számítást végeztem és nyomás vissza északra! Láss csodát: pontosan oldalba kaptam a karavánt! Elég messze voltak még, 4-6000 méterre, amikor elkezdtem becserkészni őket. Szépen, halkan, lassan az éjszakában... Közben pásztáztam a periszkóppal, s egyszercsak kijelzett egy T3-ast!!! Na, ráállttam ennek a nyomvonalára merőleges "vadászösvényemre" és tapodtat se tágítottam! Becserkésztem 3000 méternyire, jól lehet a konvoj túlsó széle felöli sorban úszott, s akkor már annyira közel voltam az innenső szélén haladó C3-asokhoz, hogy a korom sötét éjszaka ellenére sem nagyon mertem kockáztatni tovább és elengedtem a legutolsó halacskámat, icipicit feljebb állítva a célpont sebességét, s kb. úgy csupán 5 méter mélységben.
Előtte és közben pedig buzgón imádkoztam Thorhoz, Odinhoz és a Walhalla összes isteneihez, hogy ne amcsi, hanem brit lobogó lengedezzen rajta! S akkor megláttam a becsapódást: kishíján szívbajt kaptam: túlsaccoltam a sebességet!!! Nagyon az elején robbant, szinte az elülső felépítmény alatt - de tán még előtte inkább. Teljesen kétségbe estem és azt fontolgattam már, hogy kilépek és visszatöltök egy korábbi állást... Amikor hirtelen lángolni kezdett az elülső felépítmény... majd mögötte a rakomány rekeszei is... aztán egy robbanás... közben le is lassult és a tűz fényénél látható lett, hogy az orrával már a habokba túr... azután még egy robbanás, hátrébb... azután lángözön az egész hajón... és végül egy hatalmas explodálással kettétört!!! És azt jelentették: ENEMY unit destroyed! Én meg ujjongani kezdtem.
Közben persze azonnal leállítottam az összes motort és kiadtam a parancsot a 100 méteres mélységbe való süllyedésre. Gondolom, a felvezető korvett a keresésemre indult, de messze is voltam, mélyen is voltam, hangom se volt - tehát még csak sejtése sem lehetett a helyzetemről, így nem is pingelt. Vártam odalent 2-3 órát, azután felemelkedtem és elindultam haza. Gyönyörű, tükörsima vízen mentünk, s amikor 1-2 kis kereskedő még az utunkba akadt, az ágyúval víz alá küldtük őket. Az utolsónak épp elég volt a megmaradt 8-9 AP lövedék - szerencsére. Bár nagyon nehezen süllyedt el, de azért elsüllyedt az is!
No, ezek után teljesen kiürült arzenállal elindultunk végre és megkerülve Skóciát, meg a szigeteit nyugatról, elsurrantunk Orkney és Shetland között, majd békésen lavíroztunk hazáig. A 4002.65 renownból felvettem egy Flakmann-torpedomann-helmsmann-t az egyik szimpla helmsmannom helyett, kiosztottam 6 II. osztályú Vaskeresztet, meg a kitűzőket és jelvényeket, előléptettem 4 köz-tengerészemet és kiképeztem egy altisztet szonárosnak. Továbbá beszereztem a számára egy újabb típusú játékszert is akkor már a hajóra (azt a GDB-t, vagy mi a szöszt
).
Húúúú, bocs a terjedelemért, de 122.000 t és 4002 renown az 1. küldetésen talán megérdemel ennyit!
