A mai felgyorsult világban mondhatni alapelvárás, hogy mindig minden téren a maximumot nyújtsuk. Az állandó tökéletességre törekvésnek azonban megvan a böjtje, ugyanis egy idő után mentálisan, fizikailag és lelkileg is teljesen kimerülünk.
A kiégés, más néven burnout szindróma ma már mondhatni népbetegségnek számít. De miről ismerhetjük fel, és mit tehetünk, hogy elkerüljük, vagy leküzdjük?
Nem mindegy a kiégés mértéke
Enyhébb fokozatú kiégést szinte mindenki tapasztal élete során. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy egy-egy korábban örömmel végzett tevékenység, feladat iránt már nem lelkesedünk, nincs kedvünk hozzá, de azért megcsináljuk. Igaz, hogy már nem teljes szívvel, de azért el tudjuk végezni.
Súlyos esetben viszont a kiégés annyira eluralkodik rajtunk, hogy teljesen fásultak leszünk. Már nem érdekel senki és semmi, felkelni sincs erőnk reggelente, ugyanakkor egész éjszaka álmatlanul forgolódunk. Ez az állapot már mindenképp szakértő segítségét igényli, de az enyhe burnout terápia nélkül is gyógyítható, amennyiben felismerjük a problémát, és tudatosan teszünk ellene.
Fontos még kiemelni, hogy bár a kiégést általában a munkahellyel hozzák összefüggésbe, de nem csak egy stresszes állás okozhatja; egy kisgyermek nevelése, idős szülő ápolása szintén vezethet burnouthoz. Ha viszont érezzük, hogy valami nincs rendben és egy helyzet kezd túlnőni rajtunk, akkor ideje mielőbb cselekedni és alkalmazni például az alábbi praktikákat:
Rendszeres kikapcsolódás
Az egyik legfontosabb teendő, hogy időnként lépjünk ki abból a szituációból, ami feltehetően a kiégést okozza. Nem, ne a kifogásokat keressük, hogy ez miért nem lehetséges – ugye ismerjük a mondást, miszerint “nincs lehetetlen, csak tehetetlen”?
Minden munkahelyen el lehet menni időnként szabadságra, a gyermekre pár óra hosszát tud vigyázni egy rokon, vagy kereshetünk bébiszittert, a gondozásra szoruló beteghez pedig hívhatunk ápolót. Ilyenkor egy kicsit fellélegezhetünk, kiszakadhatunk a mókuskerékből. Nagyon fontos, hogy ez a kikapcsolódás ne céltalan heverészés legyen, hanem egy olyan tevékenység, ami örömet okoz, és feltöltődhetünk vele.
Találkozzunk egy régi barátunkkal, és nosztalgiázzunk a régi szép időkről, üljünk be egy moziba, vegyünk részt a hobbinkhoz kapcsolódó workshopon, vagy menjünk el színházba, koncertre. Évente 1-2 alkalommal pedig iktassunk be hosszabb, legalább egy hetes pihenést is.
A felelősségtől való megszabadulás
Nagyon fontos, hogy ezen alkalmakkor tudatosan tartsuk távol magunkat a stresszt okozó tényezőktől. Egy kis időre nyugodtan megszabadulhatunk a felelősségtől: nem dől össze a világ, ha néhány napig nem dolgozunk, és a gyermekünknek sem lesz semmi baja, ha egy kis időt nélkülünk tölt el.
Ne kattogjon az agyunk folyamatosan azon, hogy mi van otthon vagy a munkahelyen, hanem koncentráljunk a jelen pillanatra. Tudatosan keressük azokat az örömforrásokat, melyek boldogsággal töltenek el.
