A tizenötéves emlékező

Az életrajzi filmek nem ritkák. Ritka viszont az, ha valaki tizenötévesen tekint vissza küzdelmes ifjúságára. Még ritkább, ha mindössze két évvel az elbeszélni kívánt események után érzi úgy, hogy feltétlenül tollat kell ragadnia. Nikki Reed-del azonban ez történt. A kamaszkora elején járó művésznő írója és főszereplője lett a Tizenhárom (Thirteen, hazai bemutató: 2004. január 8.) című filmnek, mely egy rekordsebességgel a lejtőre, annak is a legaljára sodródó lány történetét beszéli el.
Ehhez csak egy kiváló jelmeztervezőre, Catherine Hardwicke-re volt szükség, aki meglátta a lányban a lehetőséget, és megkérte, írják együtt első rendezése forgatókönyvét. A lány tehát mesélt, idézte a barátaival folytatott beszélgetésket, beavatta, a nála majd harminc évvel idősebb rendezőjelöltet a kábítószerbeszerzés, piercing és a középiskolai lányvécék titkaiba, végül el is játszotta... egykori barátnőjét.
– Magamat nem tudtam volna eljátszani – nyilatkozta később. – Túl szégyellős vagyok, az egy hazug alakítás lett volna.