i.e. 11.000 Marsról származó meteorit csapódik az Északi Sark jégpáncéljába
1984. Kutatók rábukkannak a meteoritra, s azt ALH 84001 névre keresztelik
1996.A NASA bejelenti, hogy idegen mikroorganizmusokat találtak az ALH 84001-en
2009. Első expedíció a Marsra. Létrehozzák a Vita 1 kutatóbázist a marsi bakteriális létforma vizsgálatára
2018. augusztus 8. Az utolsó rádióüzenet a Vita 1-ről: "Figyelmeztetés minden ideérkező űrhajósnak: Maradj egyedül! Maradj életben!"
2019. június 17. Három kutató landol a Marson. Ha egyvalaki meghal közülük, mindenki meghal. A végén azonban csak ketten maradhatnak életben...
Amint a bevezetőből is látszik, egy izgalmasnak tűnő sci-fi horror jellegű játékot készített a Creative Reality programozó csapata. A program leginkább az Alone in the Dark-ra emlékeztet, s ez a tény egyben pozitívumot és negatívumot is jelent. Pozitívumot annyiban, hogy remekül kitalált történetet és félelmetes hangulatot ötvöztek a játékba. Negatívum azonban, hogy például az irányítás megmaradt az évekkel ezelőtti DOS-os környezetre megírt szinten, azaz csak billentyűzettel tudjuk vezérelni karaktereinket a játék során. Ez pedig sokszor kényelmetlen, mert ha az inventoryban próbálunk valamit megvizsgálni, vagy használni, akkor bizony nyomkodhatjuk szorgalmasan a kurzor gombokat, ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Kicsit furcsának találtam ezt a fajta megoldást, hiszen egy Win98 alá írt programról van szó, akkor miért kellett ezt a körülményes irányítási módot választani, amikor az egér meg ott porosodik a gép mellett.
A játék ennek ellenére azonban sokat ígérőnek tűnt, mivel a gyönyörűen megrajzolt környezet egy kicsit kárpótolt az irányítási nehézségek okozta bosszúságon. Sajnos ahogy egyre jobban belemélyedtem a játékba, a bíztató kezdet után egyre inkább a negatív érzések lettek úrrá rajtam.
A kalandjaink során három karaktert kell külön-külön irányítanunk, akik között váltogatva juthatunk egyre tovább a történetben. Fő szabály azonban, hogy embereink soha sem találkozhatnak egymással, mindig csak egyedül tevékenykedhetnek, hiszen erre figyelmeztette őket az utolsó rádióüzenet. Ez első hallásra jó ötletnek tűnik, azonban a gyakorlatban meglehetősen körülményessé teszi a játékot. Tárgyakat egy csőposta segítségével lehet átadni társunknak, ez azonban csak bizonyos helyeken található meg, s akivel nem tudunk elmenni ezekre a helyekre, akkor bizony nem tudunk hozzájutni a létfontosságú fegyverekhez, vagy lőszerhez. A felbukkanó ellenfeleket - ellentétben az Alone in the Dark-kal - nem tudjuk puszta kézzel, vagy lábbal elintézni, fegyverhez jutni viszont a fent vázolt okok miatt elég nehéz jutni.
A menet közben történő mentéseket is jobb, ha elfelejtjük, mivel csak az elvétve található számítógép terminálon lehet menteni. Ez különösen akkor jó, amikor már játszott az ember egy jó adagot és el kell mennie otthonról (vagy lejárt a munkaideje :-), ugyanis autosave funkció nincs kilépéskor, így lehet kezdeni legközelebb elölről a már megtett utat.
Viszont, hogy valami jót is mondjak a játékról, a hangulata nagyon jó. Szinte egy jó lélektani horrorfilm főszereplőjének érezhetjük magunkat, a remekül eltalált zene és hangeffektusoknak köszönhetően. A történet is kellően kidolgozott, ami jó alapot teremt szintén a megfelelő feeling kialakításához. A program negatívumai azonban nagyon sokat rontanak a játékélményen, úgyhogy ezek alapján azt kell mondanom, hogy nem a Martian Gothic volt életem legjobb kalandjátéka. Kár érte, mert sokkal többet lehetett volna kihozni belőle, így viszont megmaradt egy közepes AID-klón szintjén.
