Extrém sportok tekintetében túlzottan nincs elkényeztetve a PC-s közönség, néhanapján megjelenik egy-egy snowboard vagy gördeszka program, de az elmúlt egy évben nem igazán volt sok belőlük. Kivételt képez két gördeszkás játék, melyek viszont szinte egy időben jelentek meg, még a Karácsony előtti időszakban. Egyik a THQ kiadó MTV Skateboardingja, a másik pedig az Activision PlayStation játékának végre PC-re is elkészült változata, melyhez az egyik legprofibb gördeszkás, Tony Hawk adta a nevét. Ezúttal az utóbbiról lesz szó.
Ha valakinek nem jelentene semmit a játék címe, és meglepve látja a benne szereplő sorszámot, nem kell szégyenkeznie, hogy lemaradt valamiről, a játék első része ugyanis csak PlayStationre jelent meg. Az Activision a második résznél úgy érezte, hogy egy olyan játékról van szó, melyet a PC-seknek is látniuk kell, így elkészítették az átiratot, mellyel azonban szerencsére nem követték el azt a hibát, ami oly sok konzol-átiratnál megesik: nem hagyták a grafikát a konzolok színvonalán. A PC-s játék - leszámítva talán egyes textúrák gyenge kidolgozottságát - elég jól kihasználja a 3D gyorsítókártyákat, megfelel az elvárt színvonalnak. Talán a használt betűkészlet pixelességét lehetne kifogásolni, de úgyse azon van a lényeg.
A Tony Hawk's Pro Skater 2-ben rengeteg helyszínen deszkázhatunk. A hangártól kezdve különböző városok - például Los Angeles, New York, Párizs - parkjaiban és közterületein tehetjük próbára tudásunkat. A pályák közül több ráadásul dinamikus. A hangárban például ha keresztülcsúszunk a helikopter szárnyán, az felrepül, és elérhetővé válik egy újabb terem. Az iskolaudvarban vagy New Yorkban pedig különböző járművek nehezítik a versenyt, ami viszont már kissé túlzás. Nem elég ugyanis arra figyelni, hogy megfelelően hajtsuk végre az ugrást, hanem körbe kell néznünk, nem jár-e épp arra egy taxis, aki nem tud a fékre lépni.
Az irányításhoz ajánlott egy gamepad, minél több gombbal, billentyűzetről valamennyivel komplikáltabb az irányítás. Még így is elég sok időbe telik a teljes kontroll elsajátítása. Egy gomb általában önmagában még nem sokat csinál (max. az ugrásé), mellé nyomni kell a különböző irányokat is, és ezzel együtt hajthatjuk végre a mutatványokat. Amivel még gondban lehetünk, az az egyes ugrások elnevezése. A program ugyanis hivatkozik olyan kifejezésekre, mint a "nosegrind" vagy a "fakie", de egy gördeszka területén járatlan embernek ezek bizony abszolút semmit se jelentenek. Ha már nagyjából kiismerjük magunkat, hogy a 6-8 gomb mire is használható külön, megpróbálhatjuk ezeket kombinálni. Nem árt persze elég nagy lendületet szerezni egy nagyobb ugráshoz, de utána már igen szép és látványos trükköket mutathatunk be. Ami még további gyakorlást igényel, az a leérkezés, ugyanis hiába pörgetjük meg kétszer a deszkát, miközben mi magunk is forgunk, ha a leérkezésnél kicsit ferdén érkezünk, és ezáltal hason fejezzük be a mutatványt. Ilyenkor deszkásunk kisebb vért fröcsköl szét és nyög is egy nagyot, de szerencsére nem szállítják kórházba, még ha a fejére esik, akkor se. (Félelmetes, hogy mekkora eséseket élünk túl a játékban :-) Egy különösen zavaró dolog amúgy az irányításban, hogy ha esés után emelkedőn áll fel játékosunk, akkor gyakran minden előzetes figyelmeztetés nélkül magától helyben megfordul, ami kicsit megzavarhat bennünket, hiszen így hirtelen megváltozik a balra és a jobbra.
Nem csak a helyszínt választhatjuk meg a játékban, hanem a versenyzőt is. Tony Hawk-on kívül további híres versenyzők kerültek a programba, szám szerint 12. Mindegyiküknek más a specialitása, ennek megfelelően ugyanazokra a kombinációkra más trükköt mutathatnak be. Persze az alap dolgok mindegyiknél megtalálhatók, de akár mi magunk is beállíthatjuk, hogy milyen mutatványokat érhetünk el az egyes gombok nyomogatásával. Sőt, akár vásárolhatunk is pénzünkből új trükköket. Pénzünket emellett költhetjük még új deszkára, vagy versenyzőnk tulajdonságainak (pörgés, ugrási magasság, stb.) javítására is. Érdemes azért vigyázni, mert a pénzre igen nagy szükségünk van a továbbjutáshoz.
A program fő játéktípusa a karrier mód, melyben pénzt gyűjtve kell végigküzdenünk magunkat az egyes helyszíneken. Minden pályán meg van adva, hogy milyen módon juthatunk pénzhez, és hogy mennyi kell a következő helyszín eléréséhez. Ezek a módok elég változatosak, például össze kell gyűjteni a pályán szétszórt dolgokat (mondjuk a SKATE szó betűit), vagy megadott trükköket kell bemutatni bizonyos helyeken. Ezek némelyike mondjuk nem egészen triviális, elég sokat kell keresgélni, mire rájön az ember, hogy például melyik az a három korlát, amin végig kell csúsznunk, ráadásul egy-egy alkalommal két perc áll rendelkezésünkre. Szerencsére akárhányszor megismételhetjük a két perceket. Ugyanitt jelentenek nehézséget az előbb már említett nyelvi problémák, mert hiába tud valaki angolul, ha nem ismeri a gördeszkás szakkifejezéseket. Egyes helyszíneken a továbbjutás feltétele nem a pénzgyűjtés, hanem egy érem megszerzése. Ilyenkor három egyperces futam alatt kell minél látványosabb mutatványokat előadni, melyet a pontozóbírók értékelnek. Két legjobb futamunk eredménye alapján rangsorolnak a többi játékos közé, és csak akkor léphetünk tovább, ha dobogós helyet érünk el. Ez elsőre nem olyan könnyű, de némi gyakorlás után sikerülhet.
A pályákat elég jól összeállították, igen változatosak, kisebb-nagyobb rámpákkal, halfpipe-okkal, korlátokkal és különféle tereptárgyakkal. Egyes helyek mondjuk első ránézésre - némelyek másodikra is - elérhetetlennek tűnnek , és bizony igen sokat kell gyakorolni, mire elérhetjük azokat. Tipikusan ilyenek például a túl magasra rakott bónusz cuccok, vagy a más objektumok tetejéről nekirugaszkodva elérhető tárgyak. Találhatunk a pályákon még némi pénzmagot is, melyek begyűjtése továbblépésünket segíthetik. Érdekes ötlet, hogy néhány hely megközelítése előfeltételekhez van kötve, mint például a már említett helikopterszárnyon való végigcsúszás. A megfelelő trükk teljesítése után nyílik meg ilyenkor általában egy kapu, amin keresztül átjuthatunk az újabb területre.
Található a programban egy pályaszerkesztő is, melynek segítségével bárki egyszerűen állíthat össze saját deszkaparkot. A kezelés tényleg nem bonyolult, kiválasztjuk, hogy rámpát, korlátot vagy valami mást szeretnénk lerakni, megkeressük a számára legmegfelelőbb helyet, majd egy gombnyomással odatesszük.
A játék grafikájáról nem lehet túl sok rosszat elmondani. Néhány elmosódott, kevésbé alapos kidolgozottságú textúra rontja időnként a képet (például az ég ilyen), de a látvány szerencsére ettől nem sokat romlik. A pályákon mindenfelé graffityket láthatunk, melyeket feltehetően valós helyszínekről vettek át. Kár, hogy a 3D-s játékokban a megjelenítendő objektumok csökkentésére alkalmazott köd előkerül ebben a programban. Az iskolaudvar például nem olyan nagy és bonyolult, hogy indokolt lenne a köd megjelenése. Találkozhatunk még a 3D-s játékok másik tipikus hibájával is, nevezetesen a falba belógó szereplővel, de ez itt talán kevésbé zavaró.
Ahogy az az extrém sportokat feldolgozó játékoknál lenni szokott, a zenéket most is ismert, és a sport kedvelői között népszerű együttesek számai közül válogatták össze (rap, punk, hip-hop, stb.). A legismertebb közülük talán a Rage Against The Machine-től a Guerilla Radio, de hallhatunk egy-egy Bad Religion, Naughty by Nature és Papa Roach is.
A Tony Hawk's Pro Skater 2 egy remek játék lett, mely az extrém sportok kedvelőit hosszú időre leköti. A kezdeti időszakban ugyan nem árt hozzá némi türelem, de úgy érzem, megéri a sok gyakorlást az irányítás, mert utána tényleg elég látványos figurákat tudunk kihozni játékosunkból. Ha pedig tudatosan szeretnénk csinálni a mutatványokat, nem árt, ha keresünk barátaink között egy gördeszka-szakértőt is, aki segít elmagyarázni az angol elnevezések jelentését.
