Ez egy 2001-es játék, ember!!!!
De megtaláltam neked. 0,01 angol fontért megveheted!
A Bungie fejlesztőcég szinte első PC-s munkája óta a reflektorfényben áll. Kezdődött az egész a Myth-tel, mely az egyik legelső 3D-s stratégiai játék volt, ráadásul a kortársai közt a legszebb. Aztán kiadták ennek a folytatását, amely még kijjebb tolta mind grafikailag, mind a játékélményben a határokat. Ezután igen sok idő telt el, mikor elkezdtek szállingózni az első képek a mostanában megjelenő Halo-ról, majd azt hallottuk, hogy a mivel a Microsoft felvásárolta őket, nem készítenek több PC-s játékot, nehogy az őszre ígérgetett X-Box programoknak konkurenciája legyen. Majd ezt szépen megcáfolták, és így tovább... A nagy felfordulásban viszont majdnem mindenki elfeledkezett egy háttérben megbúvó fejlesztésről, az Oniról.
Szerencsére - főleg a rajongók megjelenés előtti híresztelései miatt - nem ért olyan nagyon váratlanul a progi. A hírekből nagyjából egy olyan játékra számítottam, mint ami anno a Fighting Force volt, csak hát kilométerekkel szebb grafikával. Szóval, miután megérkezett hozzám, gyorsan kikaptam a dobozból, (ami egyébként nem igazán árul sokmindent el) és uzsgyi a gépbe be! A bevezető mozi egész jó minőségű, bár ez sem igazán a történettel foglalkozik, leginkább a főszereplőt mutatja be, egy igen akciódús jelenetben. Majd egy gyors Options turkálás után (emlékezvén a FF-ra, a nehézséget gyorsan közepesre állítottam), elindítottam a játékot.
Nos, az első, amit észrevettem, az az volt, hogy egyik állításom igaznak bizonyult. A játéknak tényleg csodaszép grafikája van! A szereplők részletesen ki vannak dolgozva, a helyszínek, bár jellemző rájuk a sterilség, ésszerűen, nem túl elrugaszkodottan vannak felépítve. A főszereplő páncélja, és valami különös ok folytán a haja is szépen csillog, a füst szinte tökéletes animációval "füstölög". Valahogy így kell kinéznie egy játéknak 2001-ben. Aki mondjuk a Q3 motorral futó játékokhoz szokott, annak első blikkre egy kissé lepusztultnak fog hatni, de legalább nem lehet azt érezni, hogy ilyen helyen élő ember nem maradna meg. Persze azért annak jobban örültem volna, ha mondjuk nem az összes pálya egy textúrakészletet használt volna, de hát ez van...
A szereplők animációja már-már a tökéletesség küszöbén van. Abszolút nincs semmi darabosság, főhősnőnk csodaszép átmenetekkel fűzi egymásba a mozdulatait. Ez igen lényeges momentum, mivel - bár használhatunk jó néhány pusztítóbbnál pusztítóbb kézifegyvert - leginkább a közelharc dominál. Igen sok speciális mozdulatot is kapunk a későbbi pályákon (amiből több mint 10 van, de több helyen elágazik a sztori, olyannyira, hogy teljesen más is lehet a befejezés!), és ellenfeleink is egyre erősebb, nehezebben kivédhető támadást tanulnak. A főellenségek részei csodaszépen kidolgozottak, fogunk gonosz számítógép, emberfeletti szörnyeteg, esetleg hi-tech ninja ellen harcolni. Számomra a csúcspont a játék közepe felé található, ninja elleni harc volt, amit egy esős tetőn kellett "lezavarni". Külön érdekesség, hogy a fegyvereknek súlya van, nagyobb fegyverrel lassabban mozog a főhős. Egyszerre egyébként csak egy fegyver lehet nálunk, ami igen ésszerű is, de akkor már elvárnám, hogy mikor eltesszük, akkor ne "zsebre" menjen, hanem lássam, hova kerül, de ez már tényleg szőrszálhasogatás...
A zenék el van találva. Leginkább az UT-hez tudnám hasonlítani, ott volt ennyire pörgetős. Abszolút nem zavaró, és kiválóan illeszkedik a helyzetekhez, pl. egy gyors, sietős muzsika szól, mikor időre kell valamit csinálni. Talán az egyedüli problémám az volt vele, hogy egy kissé kevés található belőlük..
Az irányítás a harmadik személyű akcióknál egy igen sarkalatos pont. Nos, az Oni ezen a téren átlagon felül teljesített! Aki már játszott valamilyen Quake klónnal, annak semmi nehézsége nem lesz. Itt is a jól ismert billentyűzet+egér páros dominál, és ezekkel tökéletesen meg lehet bármit oldani, nem szükséges külön irányítóra beruházni, hogy egyáltalán meg tudjunk mozdulni.
A történet szempontjából megfelel az elvárásoknak, bár ebben abszolút biztos is voltam. Jellemző rá, hogy egy sablonos kezdés után kiderül, hogy senki, még mi magunk sem vagyunk azok, akiknek hisszük magunk, és hogy a háttérben már megint valami nagyon csúnya és büdös dolog megy, a barátaink az ellenségeinkké válnak, a gonoszok pedig még gonoszabbak lesznek. A cselekményt egyébként sok esetben a párbeszédek viszik tovább, ami bár feliratozható, megértéséhez azért kell egy bizonyos fokú angoltudás. A játék viszont nagyon nehéz! Komolyan mondom, volt olyan rész, ahol már komolyan fontolgattam a cheat használatát. Ez részben annak köszönhető, hogy közelharci játék lévén nem tudunk szépen lesből lelőni mindenkit, tehát sokszor adok-kapok küzdelem lesz, másrészt egy igen csúnya és gonosz dolgot építettek be, ez pedig az automata mentés. Nagyon sokszor van, hogy egyszerre akár négy ellenfél támad rád egyszerre, ami ellen csak úgy lehet védekezni, ha egy kis taktikát viszel a küzdelembe (pl. a dobásnál úgy irányítani, hogy a szerencsétlen repülő emberke a többieket is letaglózza), illetve megpróbálni megmenteni és beszélni az összes civillel, mert jó néhányuk fog hasznos cuccot adni (hyposprayt - helyi medikit, erőteret, láthatatlanságot, esetleg fegyvert. És ne keseredjünk el, ha ötödszörre sem sikerül valamelyik pálya, nem megoldhatatlan, csak nagyon nehéz.
És akkor most jön a fekete leves, amiért nem tornázta a játék 90% fölé magát. Kezdődik az egyhangúsággal. Bármennyire is szép a grafika, egy idő után elhatalmasodott rajta az "itt már jártam" érzés. Nagyon buta dolog volt, hogy szinte minden pálya ugyanazokat a szürke-fehér-narancssárga felülteket használja. Engem nem mindig zavart, de grafikai hiányosság, hogy a szereplők nem beszélnek, illetve a szájuk nem mozog. Ezt egyébként a készítők is észrevehették, mert a párbeszédeknél a felek arcai kis, képregény-szerű kockákban jelennek meg. Amilyen okosan kitalált a sztori, olyan egyhangúak a feladataink a pályákon. Az esetek 99 százalékában csak követni kell az iránytűnket, leverni a rosszfiúkat, bizonyos konzolokat megmachinálni, és a kinyílt ajtókat megkeresni. Aztán ott van az automata mentés. Valami hihetetlenül taccsra tudja vágni az egész játékot, amikor a későbbiekben egy rossz mozdulat után kezdhetjük az egész pályát elölről, pláne, hogy igen sok ügyességi részt is találunk! Remélem, hogy ezt a későbbiekben megoldják egy javítással. Ami viszont a legjobban fájt, az a többjátékos mód szó nélküli kihagyása, pláne, mert azt is ígérték, és ez a játék lenne az, ami tényleg nagyon jó lenne multiplayerben.
Mindezen hibák ellenére az Oni személyében egy újabb igen színvonalas, fantasztikusra sikerült grafikájú programot kaptunk a Bungie-tól, reménykedjünk, hogy a korábbi igen vegyes hírek ellenére lesz még PC-re is játékuk...
